A Gellért-hegy sziklái fölött a földtörténeti régmúltban valóban tenger hullámzott, de itt ma is van egy, ha tengernek nem is, de tónak bízvást nevezhető víztömeg: a Fővárosi Vízművek Zrt. Gellérthegyi Víztározója. A budapestiek biztonságos vízellátása ennek köszönhető. Ez azonban nem volt mindig így: a 19. századig – az első csővezeték megépítéséig – Budát és Pestet vízhordó munkások, valamint Mátyás király Disznófő-forrástól a várig vezető csőrendszere látta el. Az 1950-es évek fejlesztéseiből kifolyólag még harminc év múlva is gyakran volt vízhiány. A meleg nyarakon a magas házak felső emeletein egyáltalán nem volt víz, ezért ilyenkor vízkorlátozást és locsolási tilalmat vezettek be. A helyzetet a központi, hatalmas víztározó építése oldotta meg, amelyet végül a Gellért-hegy keleti oldalára telepítettek a domborzati magassága miatt. Így a hegyről 6 méter hosszan alázuhanó, a város közepén található vízesés a mai napig csaknem Budapest egészére juttatja el a vizet. Az építkezés 1974–1980 között zajlott megbénítva a Hegyalja út forgalmát. A kétszer 40 ezer köbméter vizet befogadó csarnokok tetejét egyenként 106 darab „gótikus” betonoszlop tartja. Lenyűgöző érzés megállni a betekintő ablak előtt, és nézni a hatméteres víztömeget mögötte.
A keserűvizekről röviden |
Újbuda