Mit jelent önnek, hogy Újbuda díszpolgára lett?
Nagyon meglepődtem, és hadd mondjam így, nagyon boldog is vagyok. Én itt nagyon szeretek élni, úgy kerültem ide 1988-ban, hogy Őrmezőre nősültem. Nem mentem el akkor sem, amikor megözvegyülésem után régi kollégáim hívtak Stuttgartba. Sok barátom lakik a kerületben, akikkel folyamatosan kapcsolatban vagyok, és arra is büszkén gondolok, hogy ezen a lakótelepen éltek és írták csodálatos műveiket olyan költők, mint Zelk Zoltán, Kálnoky László, Kormos István. Remélem, egyszer majd valaki ezt mondja el rólam is.
A falakon ott látjuk a régi emlékeket, a szüleiről, a szülői házról készült képet. Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára?
Bácskai német családból származom, 12 éves koromig nem is tudtam magyarul. A helyi plébános szerettette meg velem a verseket. Majd jött a front, utána hirtelen minden magyar lett. Pécsett, a cisztereknél tanultam, irodalomtanárom, az elismert katolikus költő, Ágoston Julián fedezte fel bennem a költészet iránti lelkesedést, és ő küldte el még internálása előtt első verseimet a Vigiliának.
Sokfelé dolgozott: Falurádió, Európa Könyvkiadó, számos folyóirat, Károli Gáspár Református Egyetem, külföldi intézetek. Ezek közül melyik tett önre különösen nagy hatást?
A két németországi kiküldetést említeném. Berlinben még a rendszerváltás előtt, 1971 és 1974 között a Magyar Kulturális Intézetet indítottuk el. 1990-től pedig Stuttgartban dolgozhattam a Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatójaként. Mindkettő igazi kultúrmisszió volt. A magyar irodalmat, kultúrát ismertettük meg a németekkel Berlinben, de közben sok olyan német költő is csapódott hozzánk, akit akkoriban betiltottak az NDK-ban. Úgy adtuk ki fordításkötetüket, hogy az adott szerző fordításai és saját művei. Így még Reiner Kunze is megjelenhetett valami csoda folytán, pedig ő számított akkoriban a leginkább tiltott szerzőnek. Stuttgartban az volt a különleges, hogy azon a környéken számos Magyarországról kikerült német élt, aki hihetetlen örömmel fogadta a magyar kultúrát. Amikor egy-egy magyar alkotót mutattunk be nekik, alig fértek el a házban. Nagyon nagy sikerünk volt, én pedig nagyon szerettem ott dolgozni.
Magyarországon kik voltak költő és író barátai?
Akit nagyon szerettem és tiszteltem, Nagy László. Sokat segített engem és másokat is, pedig sokszor ő is nehéz helyzetben volt. Fodor András, Kormos István is sokat tett értem a pályám indulásakor. Úgy tekintettek nemzedékünkre, hogy mi leszünk a jövő magyar költészete, ezért rengeteget kaptunk tőlük, de említhetném Vas Istvánt az Európa Kiadónál, aki nemcsak munkalehetőséget adott nekünk a műfordítások megrendelésével, hanem hétköznapi életünkben is támogatott.
Hogyan tekint vissza gazdag pályájára? Sikerült mindent megvalósítani, amit szeretett volna?
Mindent sajnos sosem lehet megvalósítani, de tény, hogy velem volt Isten pályám alakulásakor. Ágoston Julián segítsége, hogy bekerülhettem a Vigíliába, a pécsi írócsoport, a Dunántúl Könyvkiadó támogatása, hogy 1955 karácsonyán Csorba Győző segítségével már megjelenhetett az első kötetem. Később munkatársa is lettem a Vigiliának, ahol Antall József kéziratait is olvashattam, ott ismerkedtem meg vele. Amikor miniszterelnök lett, ő választott ki a stuttgarti feladatra, szóval sok szerencsés fordulópont volt az életemben.
Most min dolgozik?
Mivel egy ideje beteg vagyok, már csak módjával dolgozom, de nemrég járt nálam egy nagyszerű német költő, lehet, hogy fordítani fogok. Verseket is írok. Amit feleségem halála óta írtam, a Szent István Társulat szeretné kiadni. A kötet még nincs teljesen kész, de remélem, jövőre befejezem. A gondjaimat írtam meg ezekben a versekben, de úgy érzem, túlmutatnak az én problémáimon.ű
(D. B. S. )
|
|
