Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 6. szerda, Lénárd

Albertfalva 200 éves

Újbuda   |   2019, február 28 - 09:50Nyomtatóbarát változatSend by email

A helyiek méltán lehetnek büszkék az egykori római táborból népes városrésszé vált Albertfalvára. Számos híresség talált otthonra itt, köztük Mahunka Alajos asztalosmester és bútorgyáros, fia, Mahunka Imre, Simándy József operaénekes. Tekintélyes múltú asztalos- és bútoripar kötődik Albertfalvához, és itt működött az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb repülőgépgyára is.

Albertfalva születése
A mai XI. kerület déli részén állt az a római katonai tábor és település, amelyet a Kr. u. ’70-es évek elején építettek fel. A 2. század közepén ugyanitt egy kőerődöt emeltek. A középkorban templommal rendelkező település is kialakult ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. A terület később a ráckevei uradalom részévé vált: a 18. század második felében nászajándékként került Mária Krisztina főhercegnő birtokába, majd halála után férje, Albert Kázmér szász-tescheni herceg örökölte – elevenítette fel Albertfalva múltjának egy fejezetét Máté Róbert, az Albertfalvi Lokálpatrióta Egyesület elnöke.
Az uradalom prefektusa 1819. március 1-jén jelentetett meg hirdetést, amelyben a Fehérvár felé vezető út két oldalán ötven házhelyet jelöltek ki zsellérek számára a promontori telep bővítéseként. A népesség a közeli német helységekből, illetve a szomszédos Budáról és Pestről költözött át. Az új települést először Lerchenfeldnek (Pacsirtaföld), majd a császárné iránti tiszteletből Theresienfeldnek, később a betelepülő szászok után Sachsenfeldnek (Szászföld) hívták. Ezután a terület a korábbi birtokos, Albert herceg emlékére először az Albertdorf, végül 1822-ben a mai, ezzel megegyező jelentésű Albertfalva nevet kapta.
A település első iskolája 1828-ban nyílt meg, és azóta is működik, ma Újbudai Petőfi Sándor Általános Iskola néven. 1900-ban óvodát létesítettek, négy évvel később a dél-budai HÉV-közlekedés is megindult. Az egyszintes sorházakból álló OTI-telep (Országos Társadalombiztosító Intézet), más néven tisztviselőtelep 1929-ben épült. A „terület nagyon hamar benépesült. Az OTI dolgozóin kívül lakott itt néhány művész, élsportoló is, például Udvary Pál festőművész, Déri Gabriella opera-énekesnő, Tersánszky Józsi Jenő író és Erő Kató országos tekebajnok” – olvasható Farkas Krisztina önkormányzati képviselő tanulmányában. A képviselő lapunknak elmondta: Albertfalván ő is megtalálta otthonát, ahová jó hazajönni, hiszen Tamási Áron szavaival élve „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.


Iparosok és lakótelepek
Albertfalva méltán híres iparáról is. Stróbl József 1819-ben, a városrész születési évében alapította az Albertfalvi Iparos Céhet, amelyben alig négy évtized múlva 53 mester tevékenykedett, ekkor már működött az Asztalos Céh is. Később, 1886-ban Mahunka Alajos hevesi származású asztalos elnökletével létrejött az Ipartestület. Fia, a külföldi tanulmányai után hazatért Imre a hazai asztalos bútorgyártás atyjává vált. Neki köszönhetően a magyar asztalosipar a 20. század elejére európai hírűvé nőtte ki magát.
Albertfalván működött 1914 és 1926 között az Első Magyar Repülőgépgyár, amely repülőtérrel is rendelkezett. A gyár szerelőcsarnoka ma is áll. Az Albertfalvi Cérnázó Kft. ugyancsak nagy múltra tekint vissza: telephelye 1927-ben létesült.
A települést 131 évnyi önállóság után, 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez. Ekkor kezdődött az új lakótelep építése a Fehérvári út, Vegyész utca, Karcag utca és Mezőkövesd utca által határolt területen. 1970 körül felszámolták a régi albertfalvai temető maradványait, ma egy emlékkő jelzi a helyét. A ’70-es évek második felében lebontották a Fehérvári út mentén a régi házakat, helyükön tízemeletes panelházak épültek. 1988-ban nyitották meg a Kondorosi úti uszodát, amely 1997 óta Nyéki Imre nevét viseli.

Kétszáz év nagy idő az emberiség történetében, egy városrész életében még inkább. 1819 volt az az év, amikor a magyar nyelv­újítási harc lényegében lezárul, amikor végleges formát ölt Katona József klasszikusa, a Bánk bán, amikor már az Atlanti-óceánt is gőzhajtású tengerjárók szelik át – és amikor a ráckevei uradalom prefektusa kijelöli a mai Albertfalvát.
Ha végiglapozzuk a történelemkönyveket, láthatjuk, hogy két évszázad alatt mennyi minden történt, jött létre, alakult át Albertfalván – esetenként tűnt el onnan. Rögtön az alapítás évében már iparos céhvel rendelkezett a városrész, néhány évre rá iskola, majd óvoda nyílt – az 1828-ban alapított iskola azóta is működik, ma már Petőfi Sándor Általános Iskola néven –, később pedig itt létesült az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb repülőgépgyára, ahová HÉV-vel érkezhettek a munkások. A település alapítása után száz évvel épült fel a ma is álló tisztviselőtelep, amely számos hírességnek is otthont adott.
Mindez – ahogy mondani szokás – ma már történelem, ám valami mit sem változott: Albertfalva nem csupán lakóhely, de otthon sokunk számára. Az albertfalvaiak híresek lokálpatriotizmusukról, ami a múlt tiszteletén túl az új értékek, hagyományok teremtésére is vonatkozik. Ha végignézünk az évforduló programján, láthatjuk, hogy a fiatalokat és az időseket egyaránt be kívánja vonni, legyen szó régi fotók gyűjtéséről, helytörténeti vetélkedőről, emlékkiállításról vagy közösségi eseményekről.
A hagyomány, a tisztelet és a megújulás hármassága jellemzi leginkább a városrészt. Albertfalva múltja és jövője összetartozik, megalakulása után kétszáz évvel már egy nagy egész, Újbuda részeként.

Hoffmann Tamás polgármester

T. K.