Hogyan lett alkotóművész?
A gyermekkorom nagyon szép volt, kötődött a természethez. Édesapám ugyan vízilabdázót szeretett volna faragni belőlem, de épp egy vízilabda-játékos fedezte fel bennem a művészi tehetséget. A képzőművészeti líceum után nem vettek fel a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemre, így kerültem a Kolozsvári Protestáns Teológia Unitárius Karára. Közben azért jártam egy műterembe rajzolni, gyakorlatokra, egyre erősödött bennem a képzőművészet iránti vágy, majd az is világossá vált, hogy a teológia nem nekem való. Második nekifutásra felvettek grafika szakra.
Könnyen el tudott helyezkedni a diploma megszerzése után?
Nem volt olyan egyszerű, mint hittem. Egy bukaresti könyvkiadóhoz szerettem volna kerülni, de a Jóisten közbeszólt. Sokáig Kolozsvárott magánvállalkozóként próbáltam megélni, majd a Kolozsvári Magyar Opera díszlet- és jelmeztervezője lettem. Életem egyik legszebb periódusa volt. Bár szűkös költségvetésből kellett dolgoznunk, tíz lejből is tudtunk várat építeni.
Miért döntött úgy, hogy Magyarországra költözik?
Ez kényes kérdés. A fél életemet kisebbségben éltem le, nem bírtam volna elviselni, hogy Zita lányom ne járhasson magyar iskolába. A hatalom továbbra is igyekszik a magyarokat elhallgattatni, elnyomni, ezért örülök, hogy kisebbik lányomat megkímélhettem ettől.
Hol talált otthonra?
Itt, ahol most élek. Eredetileg Veszprémbe vagy Szegedre szerettünk volna költözni, ott azonban nem találtam állást. Ezt a lakást kibéreltük, majd pár év múlva meg is tudtuk vásárolni. Sokáig szellemi szabadfoglalkozásúként próbálkoztam, inkább kevesebb sikerrel. Voltak kiállításaim, ám kezdetben ismeretség és tapasztalatok híján csak alapjáraton dolgozhattam. Azért kaptam megbízásokat, például Újbuda Önkormányzatától is. A díszpolgári oklevelet én karcoltam rézlemezbe, ezekből húszat adtak át. Aztán az Emberi Erőforrások Minisztériumának grafikai referense lettem, és számtalan oklevelet, kiadványt készíthettem. Az oklevelek készítése nagyon közel állt és áll ma is a szívemhez.
Mitől lesz különleges egy oklevél?
Attól, hogy mennyi kézi munka van benne, és mennyire tehetséges az alkotója. Sajnos ma már az oklevélkészítő mesterek ideje lejárt. A megrendelők gyors tervezést és kivitelezést várnak el, meg hogy ne kerüljön sokba, ezért az ilyen okleveleket már nyomdai eljárással készítik.
Mivel foglalkozik még a rézkarcok mellett?
Terveztem plakátokat, sokat foglalkoztam könyvgrafikával, gyermekkönyv-illusztrációval is. 1996-ban ismerkedtem meg a számítógéppel, azóta ennek segítségével is dolgozom. Televízióstúdióhoz is készítettem díszletet, arra nagyon büszke voltam, azért is, mert az egész ország láthatta.
Mi foglalkoztatja mostanában?
A fotózás. Témák dolgában mindenevő vagyok, mindig van nálam kamera. Ha kiteszem a lábamat a lakásból, mindig „töltött fegyverrel” járok. Városkép, életkép, tájkép is készülhet, csak ragadja meg valami a képzeletemet.
(D. B. S.)
