A magányosan élő méhek, és számos hasonló életmódot folytató darázsfaj képviselői köztünk élnek a kertekben, a parkokban, az iskolákban és óvodákban, a lakótelepeken - még a sokadik emelet magasában is. Mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. A mindennapokban azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek feltűnés nélkül, egyedül repkednek, és ami ezzel a „nemszeretem” állatcsoporttal kapcsolatban lényeges szempont - nem támadékonyak.
Méhecskehotelek készítése
Ilyen lakókamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszközzel, az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ez lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy különböző vastagságú nádszálak kötege. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában. Azt azonban, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, mindeddig nem láthattuk. Az MME által kidolgozott látványdarázsgarázsokkal ez a helyzet alapvetően változott meg, mert immáron bárki amatőr rovarkutatóvá válhat és nyomon követheti a lárvakamrák rejtett életét.
A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!
Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).
Méhecskehotel és látvány-méhecskehotel is beszerezhető az MME Természetbarátok boltjában itt >>
