A világjárvány sem áll az olimpiára készülő kajakos útjába

• A koronavírus-járvány mennyire tudta megakasztani a felkészülést?

Cs. T.: Nekünk nem igazán okozott zavart. Nemzetközi versenyek elmaradtak, de az országos bajnokságot meg tudtuk rendezni. Sajnos fennakadások még most is vannak. Közel egy hónap múlva lesz az
Európa-bajnokság, és a németek már visszamondták a részvételt. Egy olyan profi sportolót, aki olimpiára készül, nem zavarhat meg még egy világjárvány sem. Az elmúlt egy évben volt lehetőségünk alkalmazkodni a helyzethez.

• Mennyire sikerült formába lendülni?

Cs. T.: Viszonylag zökkenőmentesen zajlik minden. Tavaly sem volt semmi gond, csak az első időszakban kellett megszakítani az edzőtábort, amikor bejött a vírus Magyarországra. Volt kisebb fennakadás pár hétig, de ezen könnyen átlendültünk, és azóta folyamatosan készülünk. Úgy érzem, nem szenvedtem semmi hátrányt. Remélem, hogy még előnyt is jelent ez az extra év a felkészülésben, nagyon várom már a versenyeket.

• A zökkenőmentes felkészüléshez a jó háttér is elengedhetetlen. Milyen gondokkal küzdött a versenysportolókat kiszolgáló szakmai stáb?

H. G.: Sikerült megadnunk azt a sportolóknak, amire szükségük van. Az a felada-tunk, hogy minden körülmények között megteremtsük a feltételeket. Persze akadtak extra gondjaink a szállások lefoglalásával, az utazás leszervezésével. Ebből a helyzetből azok tudnak jól kijönni, akik a legjobban alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

• Mindketten megkapták korábban az Újbuda sportolója címet. Hogyan kötődnek a kerülethez?

Cs. T.: Újbudán nőttem fel, húszéves koromig csak itt éltem, de most már az edzéseim helyszínéhez közelebb költöztem a siker érdekében. A kerület zöldövezeteit most is imádom, szüleim Újbudán élnek, szóval mindig szívesen megyek haza. Sőt, lehet, hogy egyszer még vissza is költözöm.

• Kajak-kenu szempontjából Újbuda mennyire fontos helyszín?

H. G.: Dél-Budán sajnos csupán egy kajakegyesület van, a Lágymányosi Spari. Esetleg az öbölben elférhetne több egyesület, akár egy nagyobb bázist is lehetne építeni, de így is fontos helyszínnek tekinthető stratégiailag.

• A kajak-kenu sportágban Magyarország hosszú ideje a világ élmezőnyében szerepel. Minek köszönhető ez, és mit tesznek azért, hogy ez így is maradhasson?

H. G.: Mi szerencsések vagyunk, mert egy igen komoly generáció szolgáltatott példát, segített minket abban, hogy sikeres sportolóvá válhassunk. Ha ezt a tendenciát folytatjuk, akkor sokáig marad az élvonalban a magyar kajak-kenu.

Cs. T.: Én már az a korosztály vagyok, ahol a technika jobban főszerepet kapott a kemény edzések mellett, meg kell találni a kettő közötti arany középutat. Nekem édesapám az edzőm, amióta elkezdtem kajakozni. Ő abból a korszakból jön, amelyben a kemény munkára alapoztak, ezt el is várja tőlem. Én pedig igyekszem odafigyelni a technikára, és megtalálni az egyensúlyt.

• A következő hónapokban mi vár Tamarára?

Cs. T.: Egy hét múlva Szegeden lesz egy tájékoztató verseny. Itt nyerünk képet arról, ki hol tart a felkészülésben, rá három hétre lesz a válogató, ahol eldől, ki melyik hajóban fog indulni. Egyéniben és párosban két-két magyar egység lehet ott az olimpián. Jóslatokba nem bocsátkoznék, de úgy érzem, igazán jól sikerült a felkészülésem, nagyon várom a versenyt. Az Európa-bajnokságra már az olimpiai csapat fog utazni.

• Milyen esélyekkel indulnak Tokióba most a magyar kenusok, kajakosok? Hányszor szól majd a magyar himnusz?

H. G.: Én sem szeretnék jósolni, de nagyon bízom abban, hogy a lányok sikeresek lesznek. Tamarának különösen drukkolunk, mert ő is a Honvédhoz tartozik. Abban bízom, hogy a kajak-kenu legalább két aranyérmet hoz Magyarországnak Tokióban, hogy ez milyen összeállításban, kinek a nyakába kerül, az még kérdéses.

D. B. S.