Erőszak nélküli vitákat szeretnék látni

• Mennyire kell félnem öntől? Mármint hogy megfertőz Coviddal. Vegyem föl a maszkom?
A Fidesz kerületi frakcióvezetője volt kedves kiposztolni, hogy eltitkoltuk Barabás Richárd alpolgármester pozitív tesztjét. Már ez sem igaz. Majd azt állította, hogy ezután én úgy találkoztam felelőtlenül emberekkel, hogy nem tudhattam, nem kaptam-e el a fertőzést. Csakhogy én rögtön teszteltettem magam, nem is egyszer, hanem kétszer. És a negatív eredmény birtokában vettem részt az Őszköszöntőn. Amúgy már nincs olyan zsebem, amelyikben ne tartanék maszkot, hogy ha kell, felvegyem.

• Nézzük ennek a történetnek a jó oldalát. Az derül ki belőle, hogy egy felelős politikusnak, mint amilyen ezek szerint a Fidesz frakcióvezetője, fontos a biztonság, az, hogy nagyon óvatosak legyünk, hogy mindent tegyünk meg a vírus terjedése ellen.
Ez így jó lenne, de ő tényként állította, hogy én felelőtlenül, kontrollvizsgálat nélkül mentem egy tömegrendezvényre. Ez viszont nem igaz. Ez annak a karaktergyilkosságnak a része, amit ők folytatnak. És a hazugság nem lehet a politika része.

• Ha már szóba került a kerületi ellenzékkel való viszony, akkor folytassuk ezzel. Mennyit segít az újbudai ellenzék,a Fidesz parlamenti képviselője abban, hogy minél kevesebb veszteség érje az újbudai közösséget? Mennyit lobbizik a kerületért a saját pártjánál?
Semennyit. Az elvonások folyamatosak, a bevételkiesések folyamatosak. Eddig több mint tízmilliárd forintunk bánja. Egyetlen egy alkalommal sem tapasztalhattuk, hogy például Simicskó István országgyűlési képviselőként fölszólalt volna az érdekünkben. Egyetlen egy alkalommal sem tapasztaltuk, hogy a XI. kerületi Fidesz-frakció felemelte volna a szavát a lakosság érdekében. Inkább azzal álltak elő, miért nem adunk ennyi meg annyi támogatást arra, amit ők fontosnak tartanak. De miből? Fölvetették, hogy az egyháznak miért nem adunk támogatást. Miközben az önkormányzatoktól folyamatosan vettek el pénzt, az egyházak százmilliárdokat kaptak. A gazdaságvédelmi alapból a járvány kellős közepén több mint 150 milliárd forint jutott az egyházakra, az egészségügyre mindössze 60 milliárd. Az egyházak ebből a rengeteg pénzből segítik majd közcélok megvalósulását? Pályázhatunk hozzájuk?

• Mi a legfájóbb, ami nem valósulhatott meg a pénzelvonások miatt?
Például óvodák, bölcsődék, egészségügyi intézmények felújítása, karbantartása, csatorna-, víz-, úthálózat rendbetétele.

• Mi lesz a gyermekegészségügyi centrummal, amelyre külön pénzt ígért a kormányzat?
A Fővárosi Önkormányzatnak ígért tízmilliárdból 1,4 milliárdot ítéltek meg erre. Ez hónapokkal ezelőtt megjelent a közlönyben, de egy fillér nem érkezett még hozzánk. Nem tudom, mikor szándékoznak ezt az összeget utalni. Vagy ez is részévé válik annak a küzdelemnek, amit a kormányzat a Fudan Egyetem, illetve a diákváros ürügyén a Fővárosi Önkormányzat ellen folytat? Ahhoz, hogy folytathassuk a munkát, ez a pénz kell.



• Mit terveznek, mennyire kell készülnie az önkormányzatnak, az önkormányzati intézményeknek a járvány következő fázisára?
Benne vagyunk a negyedik hullámban, az a kérdés, érint-e tömegeket. Az oltás rettentően fontos, azt ajánlom mindenkinek, aki még nem kapott, hogy kérje. Ha a második is megvolt, jelentkezzen a harmadikért. És zárt térben ajánlom a maszk használatát is, egyre inkább. Mi azokat a dolgozóinkat, akik kapcsolatba kerülnek a kerület lakosságával, folyamatosan teszteljük.

• A legjobb propaganda az oltások mellett, ha nyilvános adatokból kiderül, a vakcina igenis megvéd.
Valóban. A szakma szerint igazán most a védettséget a harmadik oltásnak a felvétele jelenti.

• Reménykedjünk, hogy akkor jól alakulnak a dolgok, de ezzel együtt készülnek-e arra, hogy ha mégis sok ember fertőződik meg, akkor az intézményeknek másként kell működniük, mint békeidőben?
Reménykedjünk, valóban nem lesz rá szükség, de a harmadik hullám tapasztalatainak birtokában tudjuk, mit kellene tenni, ha rosszra fordulnának a dolgok.

• Itt az ellenzéki előválasztás. Illik megkérdezni, hogy ki a favoritja?
Egy újságírónak szinte kötelező. De hadd feleljek most csak úgy, hogy annak az embernek kell az előválasztást és majd a képviselő-választást megnyernie, aki az esküjéhez híven valóban ennek a kerületnek az érdekében, Újbuda érdekében dolgozik majd. Én annak drukkolok, aki ezt biztosítani tudja. Itt most az előválasztás az egyik körzetben Orosz Anna alpolgármester és a főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet között zajlik. A másik körzetben, melynek csak egy része Újbuda, Molnár Gyula és Tóth Endre indul.

• Az előválasztás nagy vizsga. Miként tud az ellenzék együttműködni? Mi lesz később, egy esetleges koalícióban? Sokan árgus szemekkel figyelik, hogy a különböző önkormányzatokban miként tudnak közösen dolgozni ezek az egymástól politikailag viszonylag messze lévő csoportosulások. Önnek mi a tapasztalata, mert Újbuda ilyen szempontból minta lehet, az igen különböző pártok képviselőinek hogyan megy a koalícióban működés?
Én úgy közelítem meg ezt a dolgot, hogy nem az a kérdés, hogyan lehet. Hanem, hogy együtt kell dolgozni. Vállaltuk ezt a csapatmunkát, jelen pillanatban hat párt vesz részt a kerületi koalícióban. Amiből az is következik, hogy nem lehet mindig igaza az embernek. Nyilvánvalóan kompromisszumkészség kell hozzá mindenkitől. És ezt még sokszor tanulnunk kell. Ha azt mondanám most, hogy az elmúlt két év minden vita és néha veszekedés nélkül telt el, akkor az nem lenne igaz. Igen, akadtak kőkemény viták, előfordultak kiszólások a kórusból, hallatszottak hamis hangok. De a világ, az ilyen. Meg kell tanulni azt, hogy együtt élünk, együtt dolgozunk, és tudni kell, egy adott cél érdekében mit vállalunk.

• Szerintem a polgároknak sem árt megtanulni, hogy jobb, ha akadnak nézeteltérések, ha megjelennek változatok egy megoldásra. Mennyivel jobb ez, mintha valaki mindig megmondja az „igazságot”. Nekem jobban tetszik, ha értelmesen folyik egy vita, mintha vezényszóra ugyanazt kell gondolnia mindenkinek...
Akkor most nem fogunk erről vitatkozni mégsem, mert ebben teljesen egyetértünk. Többször kérdezik tőlünk, hogy a kilencven előtti időszaknak melyek voltak a fő hibái. Szerintem az egyik legnagyobb bűn az volt, hogy az emberek elfelejtettek vitatkozni. Mert aki más álláspontot képviselt, az rögtön ellenségnek számított. Mi az, hogy nem fogadja azt el, amit én mondok? Ez nem volt jó. Elfelejtkeztünk azokról a vitákról, amelyek nyilvánvalóan előrébb vitték a dolgokat. Vissza kell térnünk a normális eszmecserék korszakához, amelyekben vállalható kompromisszumok alakulnak ki.

• Azért felfokozott politikai hangulatban élünk, hiszen itt van az előválasztás, hiszen a Fidesz az utcán gyűjt aláírásokat Stop Gyurcsány, Stop Karácsony jelszóval. Láthatóan a polgárok egy része felhevül. Újbudán is előfordult egész tettlegességig fajuló atrocitás…
Most beterjesztünk egy olyan javaslatot az önkormányzati testületi ülésre, amelyben pártállástól függetlenül elítéljük a fizikai erőszak megjelenését. Ennek semmi helye nincs ezekben a vitákban. Többször elmondtuk, hogy ez a gyűlöletpolitika, ami a mindennapok részévé vált, igen komoly következményekkel járhat. Már a verbális agresszió is tud nagyon megalázó helyzeteket létrehozni, ott is kell lennie egy határnak. De amikor fizikai agresszióba csap át, akkor az tűrhetetlen, azt el kell ítélni. Ilyennek nincs helye. Naiv vagyok?

• Igen.
Jó, bizonyos fokig talán igen. De én erőszak nélküli vitákat szeretnék látni. Nem azért dolgozunk, hogy többek legyünk? Nem azért dolgozunk, hogy fel tudjunk zárkózni, hogy magasabb szinten tudjuk képviselni ezt az országot? Vagy azt mondjuk, hogy jól van, gyerekek, hát vágj oda neki, nem érdekes egyébként. Nyilván ezt nem lehet hagyni.

• Nem becsülném le a politikusok példaadási szerepét ebben a dologban. Tehát ha uszítják az embereket, mindig lesznek, akik hagyják magukat, bár azért még nem kötelező uszulni. Ha a normális hangnem a jellemző, az a választópolgárra is mérséklően hathat.
Tudom, hogy jelenleg az előválasztás sokakat megmozgat, érzelmeket vált ki itt is, ott is ez az egész. De tudnunk kell, hol a határ. Biztos van, akit nagyon zavar az, hogy az önkormányzati választások idején, ahol igazi összefogás volt, ott az ellenzéki jelöltek nyertek a kormánypárt képviselőivel szemben. Ezt természetesen tudja a Fidesz–KDNP is. Ezért települtek ki most az utcára ezzel a Stop-históriával. Nagy a tét. De a militáns megnyilvánulásoknak sehol nem szabadna teret adni. Ha a szerkesztő úr szerint én naiv vagyok ezzel, ám legyen. De bízom az értelmes vitában.

D. J.