A Teleki Pál Munkaközösségnek is tagja volt. A háború végén hívták be a 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz. 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.
1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A Teleki Pál Munkaközösség ajánlására 1945 februárjától Kovács Bélának, a Kisgazdapárt főtitkárának a személyi titkára volt 1947. február 25-éig, amikor a főtitkárt a szovjet hatóságok letartóztatták. A parlament feloszlatásáig a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának parlamenti titkára, 1948-ban, a Kisgazdapárt felszámolásakor három hétig a Katonapolitikai Osztály foglya volt. 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.
Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.
Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító, többek között Tolkien, Updike, Agatha Christie műveinek fordítója.
1988. május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója, majd az ebből alakult Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) is alapító tagja lett. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. A rendszerváltás emblematikus eseményét, Nagy Imre és társai újratemetését szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, e minőségében május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án választották meg a Magyar Köztársaság első elnökének.
1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be. 2015. október 6-án hunyt el.
2012 novemberében Göncz Árpád négy gyermeke alapítványt hozott létre életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emléke, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint Göncz Árpád művei, illetve a róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.
A Wikipedia alapján
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat, s akik épp ezért Göncz Árpád az én elnököm. |
Fotó: MTI/Cseke Csilla