• Korábban egy polgármester egy nem nyilvános eseményen azt mondta, valójában két költségvetést készítenek, egy valódit, illetve egyet lélekben arra az esetre, ha áprilisban kormányváltás lenne és visszakapnák a ténylegesen nekik járó, a kormány által elvont pénzeket.
Amikor 2020 decemberében, közvetlenül karácsony előtt egy héttel, egy szombati napon eldöntötték, hogy az iparűzési adóbevételek nagy részétől megfosztják az önkormányzatokat, a hír hallatán többen is bejöttünk a hivatalba, és azt elemeztük, hogy akkor most hogyan tovább. Azon gondolkodtunk, hogyan folytassuk a költségvetés tervezését, hogyan nyugtassuk meg a munkatársainkat, az óvónőket, a szociális dolgozókat afelől, hogy amennyit csak lehet, így is megadunk nekik pluszban az állami normatívához képest, mert az rettenetesen alacsony. Igen, az ember reménykedik, hogy valamit majd csak visszakap az önkormányzat, de aztán nem, sőt épp ellenkezőleg, további összegeket vonnak el, úgyhogy valójában ez a kettős tervezés 2020 óta folyamatos. És még akkor is, ha elfogadunk egy költségvetést, ahogy most is, készen állunk arra, hogy bármikor újra kell tervezni.
• Ennyire kiszámíthatatlan a rendszer?
Persze, igen. Ha a miniszterelnök épp álmodik egy nagyot, akkor másnap elvonnak egy adóbevételt vagy kiszabnak valami plusz költséget, esetleg kiemeltté nyilvánítanak egy beruházást, amit mi nem szeretnénk, hogy megvalósuljon. Itt minden megtörténhet, nincs semmiféle biztonság.
• A rendkívüli intézkedések bevezetése óta összességében mennyi pénzt vontak el az önkormányzattól?
Tízmilliárd forintról beszélünk, igaz, ezt nem csak elvonták, hanem benne van az is, amit megígértek, hogy megkapunk, de végül nem így lett, illetve annak a költsége is, amit a Covid miatt kellett válságkezelésre fordítanunk. Egyébként épp a napokban olvastam végig egy uniós tanulmányt arról, hogy miként reagáltak a kormányok a járványra, s Magyarországon kívül nincs még egy olyan állam, amely ne fedezte volna az önkormányzatok Coviddal kapcsolatos extra költségeit. Nálunk a települések nem kaptak semmit, csak elvettek tőlük.
• Ez azért is érdekes, mert épp a járványidőszak volt az, amely a 2010 óta folyamatosan leépített önkormányzatok lényegéből valamit megcsillantott, hiszen míg a kormány lebénult, a települések öngondoskodó jellege fölerősödött, s lényegében átvették az állam végrehajtó szerepét.
Igen, kiváltképp a Covid kezdetén, amikor saját hatáskörben kellett eldönteni például azt, hogy miként szállítjuk ki a kényszerűen otthon maradó gyerekek ebédjét, hogyan oldjuk meg az idősek, a betegek, a rászorulók bevásárlását, gyógyszerellátását. Egyetértek, nagyon is meg tudták mutatni az önkormányzatok, miért hozták létre őket annak idején.
• Karácsony Gergely főpolgármester szerint épp az önkormányzatok tettrekészségének érzékelése vezérelte a kormányt abban, hogy módszeresen leépítse a bevételeiket.
Nehéz elválasztani az önkormányzati választás eredményét a hamarosan, bő négy hónappal később ránk törő járvány időszakától, de nekem meggyőződésem, hogy a kormány politikája az, hogy meggyengítsen mindenkit, aki valamilyen formában vele szemben áll. Úgyhogy szerintem a Covid ehhez csak ürügyet teremtett.
• Lehetséges, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy 2006-ban, a helyhatósági választások agyonnyerése után a jobboldal épp a településekről építette újra önmagát, s így a miniszterelnök pontosan tudja, hogy az önkormányzatoknak mekkora politikai erejük lehet?
Ez bizonyosan így van, és jól nyomon követhető, hogy 2010 óta folyamatosan csorbulnak az önkormányzatok jogkörei és lehetőségei egyaránt. Először állami fenntartásba kerültek az iskolák, a kórházak, aztán megnyirbálták az építési hatósági jogköröket és így tovább. E folyamatot a Covid fölgyorsította és új szintre is emelte.
• Azt akarják bizonyítani ezzel, hogy az ellenzék kormányzásképtelen?
Nyilvánvalóan ez a törekvésük. De ez nem fog menni, nekem az a tapasztalatom ugyanis, hogy az emberek pontosan érzékelik azt a szemléletváltást, amit az ellenzéki polgármesterek képviselnek. Itt, Újbudán, biztosan nem minden pénz kérdése, mi ugyanis meghallgatjuk az itt élőket, s rengeteg beruházás esetén mondtuk azt, hogy a helyiek érdekei számunkra fontosabbak, mint az esetleg bejövő pénz. Ilyen volt, amikor nem engedtük egy ősfás saroktelek eladását, de említhetném a kelenföldi városközpont esetét, ahol a fővárossal egyeztetünk annak érdekében, hogy oda ne kerülhessenek olyan épületek, amilyeneket a helyiek nem akarnak, s ezek közé tartozik a volt Kertészeti Egyetem Villányi úti épületéért és a zöld területéért vívott harcunk is, ahová a pletykák szerint a kormány most éppen egy magánegészségügyi intézményt akar telepíteni. Mi mindent megteszünk azért, hogy ez az újbudaiak számára nagyon fontos zöldterület továbbra is megmaradhasson.
• A szemléletváltás miben nyilvánul meg?
Egyértelműen a zöld önkormányzatiság gondolatában, amely nemcsak valamiféle ködös, ezoterikus szemlélet, hanem nagyon is gyakorlatias és a mindennapokban érvényesülő. A kerület legszimbolikusabb építkezése az elmúlt tizenkét évben a Lágymányosi-öböl beépítése. Oda gyakorlatilag egyetlen négyzetméternyi zöldfelületet sem terveztek, mindent beépítettek. Mi nem méregzöldet akarunk, nem virágokat szedni a város közepén, hanem a látványberuházások helyett a mindennapok élhetőbbé tételét szeretnénk szolgálni a magunk eszközeivel. Legyen tisztább a levegő. El lehessen menni futni a Gellért-hegyre. Legyen ott sikló helyett futópálya, ami legyen rendesen megvilágítva, hogy este is ki lehessen menni. Nem támogatjuk, hogy a Madárhegyen újabb lakóparkok épüljenek, ahol pedig lehet, infrastrukturális fejlesztésekre kötelezzük a beruházókat, egyes esetekben pedig változtatási tilalmat rendelünk el, és tényleg elmegyünk a falig azért, hogy ne építsenek be minden talpalatnyi zöldet. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy van nagyon sok olyan beruházó, aki nemcsak elfogadja, hanem támogatja is ezt a gondolkodást. Ilyen például az a cég is, amely Kelenföldön fejleszt egy lakóparkot, de emellett egy óvodát is létrehoz, amelyet kulcsrakészen ad majd át a kerületnek. Vagyis van arany középút a pénzügyi és a zöld érdekek között, még ha a jelenlegi jogszabályi környezetben ezeket nehéz is érvényesíteni.
• Elég gyakori, hogy az állam a területileg illetékes önkormányzat akarata ellenére kiemeltté nyilvánít egy beruházást, elég csak Angyalföldre gondolni, ahol rozsdaövezetté soroltak át egy területet, így a Városháza ügyben is érintett Rahimkulov-fivérek lényegében egy új városrészt építhetnek, holott ez leginkább csak az ő érdekük.
Sajnos ez jellemző. A Bikás park esetén például egy lakóparkberuházást a Covid második hetében, 2020 márciusában emeltek ki, így aztán mindenféle szabályozást felülírhattak. A járványkezelésre nem, de erre persze volt ideje akkoriban a kormánynak. Most a Műegyetemnek a Petőfi híd melletti épülete kapcsán számíthatunk ugyanerre az eljárásra, mint ahogy a déli körvasút környékét sem veszik figyelembe a fejlesztés során, s mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez ne maradjon így.
• Mire fordították volna azt a tízmilliárd forintot, ami odalett az elmúlt években?
Óvodabővítésre, hiszen például egy gazdagréti intézményünket már konkrétan az a veszély fenyegeti, hogy össze fog dőlni. Az iskoláink is lelakottak, másfélszer annyian járnak egy-egy intézménybe, mint amekkora az épületek kapacitása, továbbá egyszerre kéne húsz osztálynak tornáznia két tornateremben, vagyis elég kétségbeejtő a helyzet. Most elkészül végre a Gyermekegészségügyi Központunk, de ez már rég működne, ha nincsenek az elvonások, rengeteg parkfelújítást halasztottunk el, általában véve is, a felújításainkat vissza kellett fognunk, illetve le kellett állítanunk, mert a legfontosabb célunk az volt, hogy a dolgozóinkat meg tudjuk valahogyan tartani.
• Vannak-e olyan értékek, amelyeket egy önkormányzat a működésével ki tud fejezni?
Hogyne, ugyanúgy, ahogy a nagypolitika is. A költségvetés tükrözi azt, hogy milyen a képviselő-testület szemléletmódja. Mi az idei költségvetésben elég látványosan megemeltük azt a támogatást, amit az óvodai, a bölcsődei, a szociális dolgozóknak és a közterület-felügyelőknek adunk. Részben azért, mert ők a járvány miatt rendkívüli felelősséggel és rettentő terhelés alatt dolgoztak, részben rajtunk van az inflációs nyomás is. Ötvenezres pótlékról beszélünk, ez talán érezhető változást jelent. Aztán, amint felszabadul valamennyi pluszpénz, azt rögtön óvodafejlesztésre fordítjuk, illetve tervezünk egy gyerekcentrumot Madárhegyen, ahol nemcsak plusz óvodai helyek lesznek, hanem orvosi rendelő, baba-mama szoba is. Ugyanakkor, és ezt nagyon fontosnak tartom, az egészségügyben a várólistákat nagyon radikálisan csökkentettük ahhoz az állapothoz képest, ami 2019 előtt jellemezte a kerületet.
• Hogyan?
Átszervezéssel. Egész egyszerűen nem kontraszelektív alapon, hanem a szakértelme által kiválasztott menedzsment áll a Szent Kristóf szakrendelő élén.
• Szinte minden kerületnek van vagy legalábbis törekszik arra, hogy legyen egyfajta karaktere, például az egyik a kertvárosiassághoz, egy másik a bulinegyedhez, egy harmadik a Duna közelségéhez, egy negyedik a kulturális elérhetőségekhez kötődik. Van ilyen karaktere Újbudának?
Ez egy kifejezetten progresszív kerület, amelyet – és ez talán a legnagyobb előnye is – sokféle életszakaszban lévő ember, sokféle család érez az otthonának, kezdve a Móricz Zsigmond körtér kávézóitól Őrmező és Gazdagrét kedves, zöld közösségi terein át a Gellérthegyig bezárólag. Itt megvan minden ahhoz, hogy élhető és otthonos környezetben lehessen az itt lakó. Vagyis épp e sokféleségében rejlik a kerület értéke.
• A főpolgármester szerint az áprilisi választás tétje az is, hogy ha marad a jelenlegi kormány, akkor fölszámolja az önkormányzatiság maradékát is, lényegében nem lesz szükség a képviselő-testületekre.
Ez létező veszély, igen, hiszen már most is harcot kell vívnunk számos, a kerületet közvetlenül érintő ügyben, mert a kormány magához vonta a döntést. Képtelen és elképesztő helyzetnek tartom, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal döntsön arról, hogy egy Lidl vagy egy Aldi, esetleg egy Tesco nyithat-e új boltot például Sopronban, Szegeden vagy itt, Újbudán. Mindez csak azért, mert a kormány kitalálta a plázastop-törvényt, hogy látszólagos függetlenségi harcot vívhasson a nyilvánosság előtt az áruházláncokkal. Gyakorlatilag most már arról sem dönthetünk, hogy a CBA-ban vásárolunk vagy az Aldiban. Ugyanakkor ott lebeg a fejünk fölött annak fenyegető réme, hogy központosítják az óvodáinkat is, ami látjuk, hogy az iskolaépületek esetén hová vezetett. Szóval, van még mit kiszervezni az önkormányzatok alól, és pontosan érzékeljük a főváros esetén is, hogy ha a kormány célja az, hogy ellehetetlenítse a város vezetését, akkor ehhez kész minden eszközt bevetni. Párhuzamos és alternatív intézményrendszereket épít ki, a közvetlenül választott önkormányzatokat kiüríti, a mögötte lévő tartalom, amelynek lényege az öngondoskodás, a helyi polgárok bevonása az őket érintő folyamatokba, döntésekbe, kikopik.
Ez azt is jelenti, hogy ellenzéki győzelem esetén visszafordítják ezt a folyamatot?
Ha az ellenzék győz, akkor az önkormányzatok megerősödnek, mert visszaadjuk a pénzügyi és jogi függetlenségüket. Ebben teljes a konszenzus közöttünk. Mint ahogy abban is, hogy azonnal véget vetünk annak a rendszernek, amely egy-egy települést politikai alapon különböztet meg. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy úgy kell visszaadnunk a helyi autonómiát, hogy aközben a pénzügyi egyenlőtlenségeket is kiegyenlítsük, vagyis a szegényebb településeknek is legyen módjuk megteremteni a jó élethez méltó környezet lehetőségét.
Tóth Ákos
A Jelen február 10-i számában megjelent interjú szerkesztett változata
