Diáktüntetés a Móriczon

– Attól még, hogy diák vagyok, igenis van hangom! – kiabálta a megafonba egy gimnazista lány, aki szerint megdöbbentő, hogy a kormány még akkor sem hajlandó foglalkozni a pedagógusok ügyével, amikor a legutóbbi országos megmozduláson 40 ezer diák és szülő állt ki az oktatóikért. A budafoki Kempelen Farkas Gimnázium, az újbudai Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium, az Újbudai Széchenyi István Gimnázium és a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium diákjaiból sugárzott a felháborodás amiatt, hogy a hatalom megfenyegeti, majd kirúgja a tanárokat, csak mert elmondják a véleményüket. A diákok Pintér Sándor belügyminiszternek, a kormánynak és a tankerületeknek is üzentek: nem hagyják magukat megvezetni üres, a kormányzati ciklus utáni időszakra szóló, szóbeli ígéretekkel, és továbbra is azt követelik, hogy a kormány végezze a munkáját, biztosítson méltó béreket a pedagógusoknak és méltó körülményeket az oktatáshoz.
– Amikor a tanáraink ki akarnak állni magukért, elveszik a sztrájkjogukat, akik meg a polgári engedetlenség útjára lépnek, azokat kirúgással fenyegetik. Ez immorális, gyáva és elfogadhatatlan, akkor is, ha azt mondják, a mi érdekünkben történik. Ez ugyanis nem igaz – szónokolt egy diák. – Centralizálták az oktatást, elvették az iskolák autonómiáját, lerombolták a tanáraink tanítási szabadságát, az oktatási szabályokat gyorsan, konzultáció nélkül, a fejünk felett hozzák – sorolta egy másik középiskolás a kormány vétkeit. Végül egy lány zárta a beszédek sorát, mondván, szégyen, hogy idáig fajult az az ország, amelynek rengeteg tudósa, Nobel-díjasa van. – Szégyen, hogy a hatalom szembeköpi az eötvösi, treforti elveket, hogy inkább hazafias diákokat és alattvalókat neveljen magának. „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” – idézte az utolsó mondat Petőfi Feltámadott a tengerét.

T. D.