A gyerekek a rangsorban az elsők

Egy korábbi interjúban azt mondta: a zene gyógyít és átformál mindent. Ez, gondolom, hatványozottan jellemző egy jótékonysági koncertre…
Az ember élete különböző állomásain tapasztal jót, rosszat, mélyet, magasat, de ebben az érzelmi hullámzásban az egyik biztos pont a színpad, és természetesen az a közös élmény, amelyet a művész a közönségével együtt átélhet egy-egy koncert alkalmával. A jótékonysági koncert is ehhez a lelki és szellemi együttléthez tartozik, de nem értékelném se felül, se alul, vagyis úgy gondolom, hogy nekünk, akik itt vagyunk a kirakatban, ez szinte kötelesség. A művészetünkkel a „kirakatot” másra is felhasználjuk, többek között arra, hogy szociálisan érzékeny témákban is hallassuk hangunkat. Számos szervezet támogatásában veszek részt, és a gyerekek a rangsorban mindig az első helyen vannak. A gyermek mindent visz, ők a jövő, bennük van a reménység.

A Budapest Jazz Orchestra klubkoncertjén Liza Min­nelli, Natalie Cole és Barbra Streisand dalait is énekli.
Ezek nem musicaldalok, hanem olyan dzsessz-sztenderdek, amelyek annak idején zenés színházi előadásokban szerepeltek. Ella Fitzgerald és kortársai kicsipegették a közismert produkciókból a nekik kedveseket, és a maguk nyelvére formálva interpre­tálták őket. A Porgy és Bess, Gershwin 1935-ben bemutatott háromfelvonásos műve nem musical, hanem opera. Frank Sinatra sem énekelt musicaleket. Ezeket a nagyszerű számokat mégis általuk ismerte meg a nagyközönség. A közismert dallamok komoly szakmai állomást jelentenek egy dzsesszénekesnek. A Budapest Jazz Orchestra, amely nagyon összeszokott, kiváló zenészekből álló csapat, komoly háttér számomra, így felkészülten tudok az estére koncentrálni.

Több szálon kötődik a XI. kerülethez, elég csak a Szomszédok sorozatra gondolni...
A Szomszédokba nagyon fiatalon kerültem, és bármilyen furcsán hangzik is, az én igazi énem ebben a sorozatban volt látható. Önazonos voltam. Később milliószor utaztam arrafelé, ráadásul ott lehettem a Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia alapkőletételénél, ami igazán fontos és felemelő volt.

Most, hogy harminc éve van a pályán, rendhagyó népdalfeldolgozásokat is lehet öntől hallani a Malek Andi Soulistic együttesben. Ez is önazonos produkció?
Igen, szinte a semmiből állt össze ez az együttes. Jáger Bandi dzsesszzongorista, zeneszerző, producer meghívott egy koncertre, és azonnal azon kezdtünk el gondolkodni, hogyan is folytassuk a közös munkát. Ilyen még nem volt az életemben, és óriási ajándék, hogy ilyen szakmai múlttal ismét egy önazonos szerepben lehetek – úgy, mint a Szomszédokban ­– minden kompromisszum nélkül. Ez az új felállás 2016 óta működik, most karácsonyra a második, Álom című lemezünk is megjelenik. Jáger Bandi átdolgozásában népdalokat énekelek, a dzsesszt és az R&B stílust keverjük a magyar népzenével. A Soulistic a lélekzenére, valamint a lélek és a zene közötti szoros kapcsolatra utal. Őszintén szeretem ezt az új szakaszt az életemben, nagyon fontos nekem, hogy inspiráló és mély kapcsolatban legyek a munkámmal, a kollégáimmal, mert csak így érdemes, így lehet a közönséget is megérinteni, eljutni hozzájuk.

K. G.