Az ünnepségen Hoffmann Tamás polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd az 1956-os forradalom előzményeit vázolta fel. Mint mondta, az a legnehezebb a fiatalok számára, hogy megértsék és átérezzék, milyen az, ha az embernek már nincs veszítenivalója. Fontos, hogy a jövő generációja is tisztában legyen a forradalom történelmi jelentőségével és a kiváltó okokkal. – Újbudán is igyekszünk emléket állítani a hősöknek. Emléktáblákkal, szobrokkal, közterületek elnevezésével is kifejezzük tiszteletünket az áldozatok iránt – mondta a polgármester.
– Az emléknapok általában olyan történelmi győzelmeknek vagy tragédiáknak szólnak, amelyekre büszkék lehetünk vagy amelyek miatt mindannyian gyászolunk. Mindenki, aki valamilyen hatalom áldozatává vált, megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Nem csak azért, mert így tiszteletünket fejezhetjük ki az elhunytak iránt, hanem azért is, mert az ő életük jó példával szolgálhat az utókornak is – fogalmazott Simicskó István, a kerület országgyűlési képviselője. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjával kapcsolatban a politikus kifejtette: a 20. században olyan szélsőséges ideológiák jelentek meg néhány évtized alatt, mint a fasizmus, a nácizmus, a kommunizmus, amelyek több millió emberéletet követeltek. – A kommunizmus nagyon komoly károkat okozott az emberiség életében, az áldozatok megérdemlik, hogy egy napon csakis rájuk emlékezzünk, hiszen számukat világviszonylatban százmillióra becslik – mondta Simicskó István.
Az esemény díszvendége Wittner Mária volt, akit több mint fél évszázada „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt ítélték halálra, miután 19 éves korában részt vett a felkelésben. Másodfokon életfogytiglanra módosították az ítéletét, végül 1970-ben szabadult. – Nem tudok és nem is akarok felejteni – mondta a rendezvényen a magát túlélőnek nevező Wittner Mária. Úgy fogalmazott, mindent megtesz azért, hogy az utókort is emlékeztesse arra, mi történt 1956-ban. – Olaszországban tartottam előadást forradalmi jelképünkről, amikor egyik tanítványom kifejtette: a lyukas zászló nemzetünk sebét jelképezi. De feltette a nagy kérdést is: mikorra gyógyul be ez a seb? Én azóta is ezen gondolkozom, és talán már a választ is tudom. Akkor, ha már nem lesz életben senki azok közül, akik ezt személyesen is átélték. Amikor már az áldozatok és a hóhéraik is meghaltak – fejtette ki az egykori forradalmár, hozzátéve: fontos, hogy ezen a napon az egész nemzet hajtson fejet az áldozatok előtt, akik vérüket ontották a magyarságért.
(Újbuda)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
