- Az 1956-os forradalom egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt - mondta Boross Péter a rendszerváltást követő második miniszterelnök a Műegyetemen rendezett emlékünnepségen október 22-én. A volt kormányfő kiemelte: van tűréshajlam a nemzetben, de ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarság mivoltát nap mint nap megsértik, akkor mindez robbanáshoz vezethet. Boross Péter saját emlékeit is megosztotta a résztvevőkkel, elmesélte, hogyan csatlakozott ő is a tömeghez és milyen érzések rohanták meg a forradalomban résztvevőket. – Nem érdekeltek a következmények, csak az, hogy sok évnyi hallgatás után végre megszólalhatunk. Nem a józan ész, hanem az ösztön diktált – fejtette ki az egykori miniszterelnök. Hozzátette: 1956 azt parancsolja, a magyar szabadság, önállóság, függetlenség mindent megelőzően erkölcsi kötelességgé kell, hogy tömörüljön mindenki lelkében.
Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora kiemelte: 1956. október 22-én azért gyülekeztek az intézményben a tanárok, dolgozók, hallgatók, hogy egy békés nagygyűlésen fejezzék ki érzéseiket. A hatvankét évvel ezelőtti fővárosi események kiindulópontja volt a Műegyetem, de a vidéki főiskolák megmozdulásai is jelentősek voltak. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke az egykori 56-os diákok nevében kijelentette, hogy azt a két hetet most is élete legszebb időszakának tekinti, majd köszöntötte a határon túli ifjúságot, amely idén minden eddiginél nagyobb létszámban vett részt az eseményen. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartott emlékünnepségen az aulában megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját; Újbudát Hoffmann Tamás polgármester képviselte. A műegyetemi rendezvény után az ünneplők a hagyományos fáklyás felvonulással indultak a Bem térre.
K. A.
