Ünnepi szentmisét mutatott be a Budai Ciszterci Szent Imre-templomban Bérczi Bernát zirci apát a ciszterci rend alapításának évfordulóján. A rend Molesme-i Szent Róbertet, Szent Alberiket és az angliai származású Harding Szent Istvánt sorolja alapító atyái közé. Szent Róbert volt az, aki 1098-ban húsz rendtársával letelepedett a franciaországi Citeaux-ban (latin nevén Cistercium), hogy a világtól elzárt helyen könnyebben követhessék Szent Benedek reguláit. Ő maga egy esztendő után visszatért Molesme-be, helyét Szent Alberik vette át.
Szent Alberik megalkotta a rend ideiglenes szabályzatát, és meghatározta a szerzetesek ruházatának színét (fehér habitus, barna, később fekete skapuláréval). II. Paszkál pápa 1100. április 18-án önálló védelmi okiratot adott ki az új közösségnek. A teljes szervezettséget Harding Szent István apát vezetésével sikerült elérni 1119-ben, a rend alkotmányának számító Charta Caritatis szabályzattal.
Bérczi Bernát az alapító atyák lelki nagyságát, harcos akaraterejét emelte ki: „Megharcoltak Istennel közös magányukért, avagy a magányból sarjadó lelki egységért. Megharcoltak az igazi emberi szabadságért. Megharcoltak ezáltal a lelki tisztaságért.”
A szerzetesek életében nagy szerepe volt a csöndnek. Az apát hangsúlyozta, hogy a mai, zaklatott világban élő embernek bőven van mit tanulnia tőlük, hiszen szinte folyamatos zajban telnek napjaink. Mindig mindenről tudni akarunk, folyamatos a késztetés, hogy mindent azonnal megosszunk, posztoljunk, „s ebben a zajban elveszik nemcsak maga az ember, hanem elveszik a kapcsolat mélysége és a mondanivaló lényege”. Zárásként Bérczi Bernát úgy fogalmazott, hogy az állandó zaj helyett keressük inkább mi is a csöndet, a csöndben pedig Isten jelenlétét. A külvilág helyett befelé figyelve, a lélek mélyén találkozhat az ember az Istennel.
|
|
|
|
