A Soa fájdalma

– Lehetséges-e ábrázolni és elmondani azt a kimondhatatlanul nagy szenvedést, amelyen a holokauszt áldozatai átmentek – kérdezte megnyitó beszédében László Imre, Újbuda polgármestere, majd így folytatta: „Lehet-e Auschwitz után verset írni? – idézte fel a kérdést Heller Ágnes, pontosítva annyival, hogy lehet-e Auschwitzról verset írni. A filozófus a választ is megadta. Igen, írhatunk az Auschwitzot környező sokféle csöndről, a bűntudat csöndjéről, a szégyen, a borzalom és az értelmetlenség csöndjéről. Megtörhetjük ezeket a csöndeket. Nemcsak írhatunk, írnunk is kell Auschwitzról és a holokausztról. Mint megannyi etikai kérdésben, Heller Ágnesnek ebben is igaza volt. Igazsága a most nyíló kiállítás is. Felismerhetővé kell tenni a fájdalmat, hallhatóvá kell tenni a borzalomnak a hangjait. Ahogy a gyász csendjét is, amely soha nem múlik el. Szövegekben és képekben kell elbeszélni az ábrázolhatatlant, szóval és kiállítással az eredendően el nem mondhatót. Újbuda emlékezetében a Soa fájdalma és a nemzet traumája így lesz örökké jelen.”
– Újbuda Önkormányzata elkötelezett a történelmi emlékezés és szembenézés őszintesége mellett – emelte ki beszédében Barabás Richárd, a kerület kultúráért felelős alpolgármestere. Mint mondta, ez az elköteleződés hívta életre a mostani tárlatot is. „Nekem az itt lévő képek egyfajta érzelmi emlékezetet jelentenek. Azt mutatják, hogy mindazok, akik egyszer velünk voltak, akik átélték ezeket a fájdalmakat, valahogy most is köztünk járnak, itt vannak az életünkben, hatnak ránk, hatnak a mindennapjainkra. Ugyanakkor arra is utalnak, hogy amíg nem dolgozzuk fel ezeket a traumákat, a bűnöket, a szembenézést nem végezzük el, és nem jutunk el a közös megbocsátás, a közös feloldozás pillanatáig, addig az elhallgatott múlt kísérteni fog.”
A tizenkét éve működő ARTalakulás Galéria alapítója, a kiállítás kurátora és egyik művésze Tölgyesi Katalin. – A bemutatott anyaggal az a fő célkitűzésük, hogy segítsenek a traumák feldolgozásában – hangsúlyozta. „Erről a témáról beszélnünk kell, a képi megfogalmazásban a művészet segítségével szólni. Az itt látható, különböző műfajú alkotások nagyrészt elvontak, indirekt módon, de direkt módon is megszólítanak. Ez a tárlat a holokauszt 70. évfordulójára jött létre, azóta, immár nyolcadik esztendeje olyan intézményekben, iskolákban, galériákban, önkormányzatok galériáiban mutatjuk be, ahol ezzel a gondolatisággal közösséget tudnak vállalni. Ez tulajdonképpen egy vándorkiállítás, mindig helybe visszük az alkotásokat. Ezért nagyon fontos a művészetnek az alkotó, illetve cselekvő közreműködése is.”