Mozgalmas két hónap áll Újbuda Önkormányzatának vezetése mögött. Milyen tapasztalatai vannak? Melyek azok a sarkalatos pontok, amelyek mentén elindulhat, illetve folytatódhat a munka 2020-ban?
A köznevelésben nagyon konkrét problémák vannak, ez már most, néhány hét után is nyilvánvaló. Nagyon nehezen találunk óvodapedagógusokat, ráadásul rengetegen költöznek a kerületbe, gyakorlatilag ezrével, ami még inkább fokozza a munkaerőhiány-problémát ezen a területen. Az óvodapedagógusok emberi, szakmai, anyagi megbecsültségén mindenképpen javítani kell. A következő két hónapban a kerület összes óvodáját végigjárom, hogy rálátásom legyen, hogyan dolgoznak a vezetők és óvodapedagógusok, hogyan töltik napjaikat a gyerekek. Szeretnék teljes körű képet kapni arról, mik a problémák, és mely területen kell támogatnunk az itt élőket, dolgozókat. A köznevelési ügyek és a városfejlesztés mellett azonban van még egy nagyon fontos terület, ahol komoly munka vár ránk, az pedig az átláthatóság. Ez nem csupán annyit jelent, hogy az önkormányzat legyen átláthatóbb, és mondjuk a szerződések vagy a közbeszerzések legyenek mindenki számára nyilvánosak, hanem arról is szól, hogy az egész városvezetés legyen elérhető, hozzáférhető intézmény mindenkinek.
Ön politikusként és önkormányzati vezetőként is a fiatalabb generációk meghatározó alakja. Mit gondol, hogyan tudja az önkormányzat megszólítani a fiatalokat?
Azt gondolom, hogy a már említett átláthatóság erre is válasz. Például azzal, hogy olyan kezdeményezéseink vannak, mint a városfejlesztéssel kapcsolatos közösségi tervezés. Azt szeretnénk elérni, hogy legyen beleszólása, és akarjon is beleszólni az itt élő generációk mindegyike abba, hogy hová építsünk játszóteret, hol legyenek a parkok, biciklitárolók, kerékpárutak. Ez mind-mind olyan kérdés, amelybe be lehet és be is kell vonni a fiatalokat is. Újbudán körülbelül húszezer gyerek és 25 év alatti fiatal él. Ez egy nagyon jelentős réteg, amellyel foglalkozni kell. A bölcsődéskorúaktól elkezdve az egyetemistákon keresztül a fiatal felnőttekig. Az önkormányzatnak már korábban is volt ösztöndíjprogramja középiskolások és egyetemisták számára, 175 diáknak tudtunk adni tanulmányi, illetve szociális ösztöndíjat. Meg is emeltük egy kicsit a szociális ösztöndíjak mértékét. Ezeket a kezdeményezéseket mindenképp folytatni kell. Amit még ezen felül fontosnak tartok, hogy azokat a vállalatokat, melyek itt vannak a kerületben és eddig is támogatták az itt élőket, még inkább próbáljuk a kerülethez kötni, a lokálpatrióta identitásukat megerősíteni, hogy továbbra is támogassák az újbudai családokat, fiatalokat.
Ha egy fiatal nő beáll az úgynevezett férfias szakmák egyikébe, például politizál vagy vezető szerepet vállal a közéletben, mindig felmerül a kérdés: nőként hogyan éli ezt meg? Egyáltalán, 2020-ban mennyire érvényes ez a kérdés ön szerint?
A kérdés érvényes, de szerintem nem jobban, mint az élet bármelyik másik területén. Nőként felsővezetőnek lenni egy cégnél vagy kutatónak lenni egy egyetemen, kutatóintézetben, ugyanazokat a problémákat veti fel, mint a politikai színtereken. Ha megnézzük a bölcsődéket, óvodákat, amelyekkel én sokat foglalkozom, ezeken a területeken például határozottan nagyobb a nők aránya, mint a férfiaké. Abból a szempontból borzasztóan fontos ez a kérdés, hogy miért nem becsüljük meg jobban a nők munkáját. Remélem, hogy a tendencia, miszerint egyre több nő van a politikában és a közéletben, talán hozzájárulhat ahhoz, hogy enyhítsük ezeket a fájó pontokat.
