– Miért lett egy mérnök-tanár Gérecz Attila költő életének és munkásságának kutatója?
A matematikát és az irodalmat szerettem legjobban a gimnáziumban, ám a kettővel együtt semmit nem lehetett kezdeni. Felmenőim humán beállítottságúak, a nagyapám, Hajnal István történészprofesszor volt, de döntenem kellett, és a Műegyetemre jöttem. Mellette szerkesztettem újságokat, írtam cikkeket, foglalkoztam irodalommal, így találtam rá Gérecz Attilára. Édesapámat is bebörtönözték, sokat mesélt az akkori értelmiség, politikusok, egyházi személyek börtönéveiről. Gérecz Attila 1950 óta ült politikai okokból, ő volt az egyedüli, aki akkoriban meg tudott szökni a váci fegyházból.
– Hogy történt ez?
1954 július 18-án, jégeső közepette úszta át az áradó Dunát, és három napig nem tudták elfogni. Az óriási teljesítményhez Gérecz sportolói múltja is hozzájárult, öttusázó volt, az olimpiai válogatott tagja. Nagyon szépen írta meg szökésének történetét egy versben és egy vécépapírra írt levélben, amit a börtönből kicsempésztek, és édesanyjának eljuttattak.
– Miben rejlik Gérecz költői nagysága?
Fiatalon került börtönbe, ott kezdett verseket írni. Nem ismerte, nem tanulta József Attilát, Kosztolányit, mégis megjelennek költészetében a nagy elődök. A Levél című versében például Kosztolányi Hajnali részegségével játszik. Nem jelenhettek meg a művei a rendszerváltásig, de találkoztam olyan kortársaival, akik el tudtak szavalni egy-egy Gérecz-verset. Költészete sokáig így maradt fenn, aztán az irodalomtörténet is felfedezte.
– Mekkora az életmű?
Két és fél évig írt a börtönben, összesen 43 verse van, és 12 műfordítása. Ezeket javarészt a börtönből csempészték ki, és ifjúkori szerelme gépelte le több példányban. Fennmaradt egy kockás füzet, amelyben az ő kézírásával is szerepelnek versek.
– Miként került önhöz Gérecz Attila hagyatéka?
Megtaláltam Svájcban bátyjának második feleségét, Christine Géreczet, ő őrizte Gérecz Attila iratait, és rám bízta őket. Ezek segítségével egészítettem ki levéltári kutatásaimat, így született meg A Gérecz-hagyaték című könyvem a 27 évesen elhunyt költőről.
– Mit tudunk a haláláról?
1956. november 1-jén szabadult ki a börtönből. November 3-án beszédet mondott arról, hogy a forradalom után a béke jöjjön el, 4-én azonban bejöttek a szovjetek. Sok barátja elindult nyugatra, őt is hívták, de ő az ellenállást választotta. Katonaiskolában nevelkedett, kötelességének érezte, hogy megvédje hazáját. Régi barátaival harcolt a Blaha Lujza tér környékén, a legenda szerint két szovjet tankot is felrobbantott. November 7-én lőtték le az utcán gépfegyverrel.
(D. B. S.)
