Volt kultúrpolitika, de a kultúra működtetésére az irányelvek nem mindig az ideológiai szempontok elsőbbsége alapján születtek meg. A diktatúra puhulásával az állampárt elvárásait a rockzenészek már külsőségekben sem igazán vették figyelembe - fogalmazott Buzinkay Géza történész a Cseh Tamás Program magyar könnyűzenei örökség megőrzése alprogramjának a Ludwig Múzeumban.
A Bródy János, Demjén Ferenc, Frenreisz Károly, Koncz Zsuzsa és Nagy Feró pályafutása előtt tisztelgő rendezvényen Buzinkay Géza elmondta, hogy a felsoroltak 16 évesek voltak 1961-ben, a Budai Ifjúsági Park megnyitásának évében, egy új nemzedék tagjai voltak, akik közül a fiúkat csak rövid hajjal, öltönyben, nyakkendőben engedték be az Ifiparkba, a lányokat pedig fehér blúzban és szoknyában.
"A média, a sajtó volt a Kádár-korszak nyilvánosságának legfontosabb terepe, amely kiemelt szerepet játszott az ifjúságpolitika és a könnyűzene irányításában is. Az is központi döntés alapján dőlt el, ki jutott rádiófelvételhez, kit szerződtetetett a Hanglemezgyár önálló lemez elkészítésére" - hangsúlyozta a történész. Megjegyezte, hogy a hatvanas-hetvenes évek rendszerének groteszkségét jól jellemzik Cseh Tamás dalai, Bereményi Géza szövegei, Hajnóczy Péter írásai és Kondor Béla festményei.
Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos munkatársa a hatalom és az erőszak összefüggéseiről beszélt. Mint mondta, nem volt prognosztizálható, a rendszer mikor alkalmaz erőszakot például egy-egy koncerten és e bizonytalanság, a kvázi félelem fenntartása volt a hatalom célja.
"Nagy Feró a Beatrice Üss a kölökre! című dalában az álszent prüdériával átitatott szocialista erkölcsiségre világít rá. A poprock térhódításával a karhatalom már az ötvenes évek végétől be-beavatkozott a koncerteken, miután a közönség addig ismeretlen módon fejezte ki tetszését a zenekarok iránt. Az erőszakból kijutott a zenészeknek is, így járt pórul Pataki Attila is egy EDDA-koncerten, amikor az együttest népszerűsítő szórólapokat osztogatott" - idézte fel Csatári Bence.
Császár Zoltán dalszerző a Nyíregyházi Egyetemen készített szakdolgozatának anyagát ismertette, amikor előadásában a Kádár-kori könnyűzene külföldi fogadtatásáról beszélt. Mint mondta, 1956 után a hatalom felismerte, hogy a lakosság komfortérzetét növelni kell. Hozzátette: a kultúrpolitikát irányító Aczél György már az ötvenes évek végén kiadta az ukázt: a lemezgyártás mennyiségét és minőségét növelni kell, mert igény van rá.
"Magyarországon a követhetetlen, puha diktatúra azt eredményezte, hogy ütőképes előadók szinte csak nálunk voltak a szocialista blokkban. A Balassa együttes már a hatvanas évek elején fellépett a Szovjetunióban és Lengyelországban, később az Omega, majd az Illés egészen Angliáig eljutott, az LGT és a Skorpió Amerikába, az Omega az NSZK-ba. 1970-ben magyar előadók 69 alkalommal léptek fel az úgynevezett tőkés országokban és csak 59-szer szocialista terepen. A nyugati utazások inkább személyes kapcsolatok segítségével valósultak meg, a keletieket központilag szervezték, ezért kicsit nehézkes volt a szervezés" - mondta Császár Zoltán.
Bajnai Zsolt, a Cseh Tamás Program megvalósításáért felelős kollégium vezetője közölte: a cél az, hogy a magyar könnyűzenének is legyen múzeuma.
A Cseh Tamás Program által szervezett konferencián Bródy János, Demjén Ferenc, Frenreisz Károly, Koncz Zsuzsa és Nagy Feró külön témaként szerepel előadásokban. A felszólalók között van Stumpf András, Poós Zoltán, Rozsonits Tamás, Tóth Eszter Zsófia, Réz György és Jávorszky Béla Szilárd is.
MTI
