Miért érezte fontosnak, hogy megírja családja történetét?
Talán nem is annyira különleges a mi családunk sorsa, hiszen minden magyar család életét megtépázta a huszadik század. Azért írtam meg ezt a regényt, mert úgy éreztem, ennyivel tartozom felmenőimnek, de még fontosabb volt, hogy leszármazottaimnak, unokáimnak és az ő nemzedéküknek szeretném örökül hagyni a túlélésben nagy rutinra szert tett elődök históriáját.
Húsz éve foglalkozik szőlőműveléssel, borászattal, s tavaly pedig önt választották a szakma legjobbjának. Mikor jut ideje az írásra?
Természetesen a téli hónapokban. Olyankor nincs sok feladat a szőlőben. Jól begyújtok a kidőlt szőlőkarókkal a cserépkályhába, fogom a szövegszerkesztőt, és begépelem a gondolataimat. Olyan ember vagyok, aki sok minden iránt érdeklődik, de cseppet sem célom, hogy én legyek a legjobb író a borászok között, ahogy nem akarok a legjobb borász sem lenni az írók között.
Legutóbbi könyvének jelentős része Újbudán játszódik. Mit jelent önnek ez a helyszín?
Szeretek visszatérni életem első színtereire. Két házban is éltem ebben az utcában. Csodás évek voltak. Védve voltunk a külvilágtól, egyben volt a család. Három generációnknak sikerült valamit átmentenie ide a régi polgári világból. Bár egy nagyon vacak rendszer időszaka volt, mi ebből gyermekként nem sokat érzékeltünk. Fiatalok voltunk, boldogok, jártunk focizni a grundra, ettük az óriási zsíros kenyereket. Akkoriban még elég kopár volt ez a környék. Nem voltak árnyékot adó fák, az utcák nem voltak lekövezve, a porban játszottunk, de nagyon szerettünk itt élni.
Jásdi István a Bocskai útra járt általános iskolába, a József Attila Gimnáziumban érettségizett, végül külkereskedő lett. A rendszerváltás után, ötvenévesen döntött úgy, hogy egészen új területre lép, és akkor vásárolta meg Csopakon azt a romokban álló pincét, amelyet még az Erzsébet királynét megkoronázó Ranolder János veszprémi püspök építtetett. Nemcsak a birtokot és a szőlőhegyet hozta helyre, hanem azóta is folyamatosan dolgozik a csopaki bortermelés presztízsének erősítésén. |
(Dabis Balázs Silvius)