Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 25. hétfő, Katalin

Duna: városfejlődés, hidak, aranyhal

Újbuda   |   2019, március 1 - 11:02Nyomtatóbarát változatSend by email

Az önkormányzat 2012-ben indította el Újbuda értékei című sorozatát, hogy bemutassa a kerület természeti és történeti értékeit. Az évről évre megjelenő füzetek a Kamaraerdei tanösvénytől a természetvédelmi területeken, tavakon és ipari műemlékeken át a Gellért-hegyig ismertetik a tudnivalókat. A legutóbb elkészült füzet, a sorozat ötödik darabja a Dunával foglalkozik.

„Újbuda fejlődését – a kerület hivatalos megalakulása előtt is – nagymértékben befolyásolta a Duna. (...) Budapest és benne Újbuda jelenlegi városképét a XIX. század végén kezdődött mederszabályozási munkák alakították ki – Lágymányos Budapest egyesítésekor, 1873-ban még mocsaras, vizenyős terület volt, a Műegyetem épületei helyén még a Duna hullámzott” – olvasható Hoffmann Tamás polgármester köszöntőjében.
Az Újbuda Önkormányzata megbízásából készült sorozat ötödik részében Európa második leghosszabb folyamának kerületünkben játszott földrajzi és történelmi szerepét ismerheti meg az olvasó. Kiderül például a Szőlő, bor és gyümölcsészet című fejezetből, hogy a Duna-parti területen a robbanásszerű városfejlődésig a mezőgazdaság dominált. A szőlőművelés állt a középpontban, mint Buda környékén mindenütt, egészen a 19. század végéig. A szőlészet a filoxéravészig biztosított megélhetést Óbuda, Gellérthegy, Sashegy, Svábhegy és az újbudai Duna-part lakosságának. Albertfalva mellett egy 42 holdas gyümölcsös állt.
A folyó története kapcsán Újbuda repülőterei is külön fejezetet kapnak a kiadványban. A szerzők képzeletbeli séta formájában mutatják be a kerület hídjait (Szabadság híd, Petőfi híd, Déli Összekötő Vasúti híd, Rákóczi híd).
A füzet a Lágymányosi-öblöt Újbuda egyik legjellegzetesebb Duna-szakaszaként ismerteti. A mai Kopaszi-gát környékén valaha nem öböl volt, hanem a Duna, illetve mocsár, amely a mai Műegyetem telkének déli részénél ért véget. A gátépítés terve 1838-ban, a nagy árvíz után született meg: abban az évben hirtelen indult meg a jégzajlás, a Kopasz és a Nyúlfutás nevű zátonyokon megakadó jég elzárta a víz útját, az ár pedig elöntötte Pestet. A megvalósításra egészen az 1867-es kiegyezés utáni gazdasági fellendülésig kellett várni, a millennium idején azonban már budai vidámparkot is létrehozott itt az Orfeum igazgatója. Érdekesség, hogy a vállalkozás annak idején a szúnyogok miatt bukott meg.
Az élővilág rajongói a környék mára kihalt óriáshaláról, a vizáról is megtudhatnak néhány érdekes adalékot, ahogy az is kiderül, hogy az „aranyhal tényleg létezett”.
A kiadvány elérhető itt, valamint a Polgármesteri Hivatal épületeiben, illetve hamarosan megjelenik a közösségi házakban is.


(Újbuda)