Elhunyt Stimecz András énektanár, karnagy

Csütörtök délután váratlan hirtelenséggel elhunyt a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium énektanára, a Gesualdo kamarakórus karnagya. A Pro Culltura Újbuda díjjal kitüntetett Stimecz Andrást Újbuda Önkormányzata saját halottjának tekinti.

Stimecz András 1971-ben született, az ambiciózus, fiatal karvezetőrövid pályafutása alatt jelentős sikereket ért el. 2018 január 22-én, a Magyar Kultúra Napján vehette át a kerület legrangosabb kulturális elismerését, a Pro Cultura Újbuda díjat.

Stimecz András – a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium egykori énektanára – 2000 novemberében hozta létre a Gesualdo kamarakórust. A főként reneszánsz miséket, motettákat, madrigálokat, valamint 20. századi kórusműveket előadó, zeneszerető amatőrökből álló énekkar 2011-ben megszerezte az országos kórusminősítés legmagasabb fokozatát, a „hangversenykórus” címet. A Gesualdo a világ több országában sikert aratott már, ám szűkebb pátriájuk Újbuda maradt. Stimecz Andrást Újbuda Önkormányzata saját halottjának tekinti.

A Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium így emlékezik meg a fiatalon elhunyt tanárról:

"A hétköznapok képeit, hangjait, történéseit hajlamosak vagyunk természetesnek venni, megszokni. Velünk vannak, nem figyelünk rájuk, az életünk részeivé válnak. Egy idő után talán a fontosságukat sem érezzük, egészen addig, amíg ezek a jól ismert otthonos hangok, képek és történések ki nem vonulnak az életünkből. Megszűnésük pillanatában már meg is születik szívünkben a fájdalmas hiány. Ekkor kezdjük el érezni, mennyire is sokat jelentettek nekünk ezek a dolgok.

A mai nappal a következő dolgok tűntek el alattomos hirtelenséggel a hétköznapjaikat a Bethlen falai között töltő diákok, tanárok, kollégák életéből:
- nem láthatjuk többé a folyosók legváratlanabb pontjain feltűnő, az egész iskolát lassan körbejáró, kósza szintetizátorállványt;
- nem püfölhetjük, nyúzhatjuk, fújhatjuk többet a nagy rohanásban a teremben felejtett hangszereket;
- nem hallhatjuk többet a tanórákba zárkózott tantermeken lendületesen áthömpölygő testes népdalfoszlányokat;
- az utánozhatatlan kacajjal kísért villámtréfák sem laknak holnaptól a tanáriban, elérhetetlen távolságba költöztek.

Honnan fogjuk tudni, hogy közeledik a december, ha majd nem halljuk a rádióban a nagyszünet elején: „Vegyes kari próba az aulában, MOST!”

Hiányozni fog az elképesztő terjedelmű és megszámlálhatatlan mennyiségű kulcscsomó minden lépésre más hangszínben zenélő zöreje.

És persze, ha egy diák száján véletlenül kihullik majd, hogy basszuskulcs, nem fogjuk azt hallani többé: „Nem használunk indokolatlanul zenei szakkifejezéseket!”

A végzősök bizonytalankodó szalagavatós énekét többé nem támasztja meg és emeli magasba egy erőteljes, de sosem tolakodó, mindent beborító, mégis olyan finom férfihang.

Iskolánkra hirtelen csend és fekete szürkeség ereszkedett: Énektanárunk és Mindent Mindig Megoldó Kollégánk, Stimecz András tanárúr itt hagyott minket, az angyalok kórusa 2018. november 15-én egy fővel bővült."