1849. október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet a magyar szabadságharcban vállalt szerepük miatt. A megemlékezésen elsőként Bakai-Nagy Zita alpolgármester mondott beszédet, amelyben arra emlékeztetett, az aradi vértanúk által kivívott szabadságot nem ajándékba kaptuk, azért mindig harcolni kell. – A szabadság nem egy elvont fogalom, a szabadság egy újra és újra felszínre törő vágy és akarat. A magyar szabadságot folyamatosan kihívás elé állította a történelem: birodalmak árnyékában, rossz politikai döntések, árulások és elnyomók közepette tört magának utat. Emlékezzünk arra, hogy szabadnak születtünk, és ebből egy darabot sem adhatunk fel – fogalmazott az alpolgármester.
– A magyar életérzéshez hozzátartozik, hogy a nemzeti emléknapjaink nem ünnepek, hanem megemlékezések, inkább gyásznapok, melyeken hősökre emlékezünk, akik megmutatták, hogyan válhatunk mi is a saját jelenünk hőseivé – emelte ki Molnár Gyula országgyűlési képviselő. – A mindennapjaink során a hősiesség azt is jelenti, hogy képesek vagyunk átlépni határainkat, korlátainkat. Ahogy az aradi hősök tették, amikor – bízva abban, hogy jobb országot teremtenek – vállalták, hogy küldetésük tragikus véget is érhet – mondta el a képviselő.
Az eseményen a Nemes Nagy Ágnes Szakgimnázium tanulói szavalták el Juhász Gyula Vértanúk című versét, majd Schweidel József naplójából idéztek. Végül Újbuda Önkormányzatának képviselői és a honvédtábornok leszármazottai helyezték el az emlékezés koszorúit.
Újbuda
|
|
|
|
|
|
|
