A művészt a kisképző ötvös szakán bűvölte el a rideg fémek megmunkálásának lehetősége. Középiskolai évei alatt látott egy portréfilmet egy Finnországban élő szobrászról, aki a tengerparton talált természeti formákból tervezett ékszereket. Ezt annyira vonzónak találta, hogy végleg az ékszertervezést választotta.
– Az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként lehetőségem volt egy félévet Finnországban tölteni, ahol találkozhattam a filmben látott tervezővel, és megnézhettem a Lapponia ékszergyár különleges gyártási folyamatát. Itt kaptam az első ébenfadarabot is, ami a következő húsz évben ékszereim meghatározó alapanyaga lett – mondta el lapunknak a művész.
Jermakov Katalin motívumrendszerében a legősibb elemeket alkalmazza: vonalak, kör, négyzet. Legjellegzetesebb alkotásai az évszázados hagyományokat idéző egymásba csúsztatható ikergyűrűk. – Egy főiskolai feladat kapcsán kezdtem kutatni különböző korok házassági szertartásait. Ekkor találtam rá a reneszánsz, illetve kora barokk kor összetartozást kifejező ikergyűrűire, amelyekben két karika úgy simul egymásba, hogy egynek tűnik. Hosszú időn át olyan ékszereket terveztem, amelyek két ember kapcsolatát képesek kifejezni.
A Ferenczy Noémi-díjas alkotó munkáit az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. Tanított az Iparművészeti Egyetemen, ma a Budapesti Metropolitan Egyetem szakvezetője.
(K. G.)
