Freller István „botlatóköve”

A magyar közigazgatás, a vasutasok, a rendőrök, a csend-őrök, a bábák és a lelkes önkéntesek pillanatok alatt megszervezték honfitársaik kirablását, aztán nem sokkal később marhavagonokban való elszállítását.

Kárpátalja az I. világháború után Csehszlovákiához került, itt viszonylag demokratikus körülmények között élhettek a népek, a magyarországihoz képest mindenképpen. A környék zsidóságának jó része magyarnak vallotta magát, sok helyen csak így maradt meg a magyar többség. S a magyar honvédség csapatainak 1939-es bevonulásakor lelkesen üdvözölték a zsidók a visszatérést az „anyaországhoz” – amelynek hatóságai aztán meggyilkoltatták őket.

Magyarországon a vidéki zsidóság nagy részét már megölték, amikor a budapestiek körül is szorulni kezdett a hurok. Bár itt is gettóba zárták a zsidókat, és a nyilasok folyamatosan gyilkolták őket, a haláltáborokba már nem tudták a többséget elhurcolni. Így is rengeteg volt az áldozat a fővárosban.

Közéjük tartozik Freller István, akinek „botlatóköve” a Fehérvári út 48. előtt emlékeztet arra, mi történt egykori lakótársainkkal. Freller Istvánról keveset tudunk – de hogyan is lehetne hosszú története valakinek, akit 16 éves korában megöltek. Annyit kibogarászhatunk, hogy talán 1928-ban született. A Váli utcai polgári iskolába járt, a harmadik D-ben például nem volt kimondottan éltanuló, talán gyenge közepesnek mondhatjuk, jobb jegyet csak mezőgazdasági és ipari ismeretekből, valamint énekből szerzett. A következő évre javított: közgazdasági és jogi ismeretekből is jelest kapott, német nyelvből, énekből és tornából jót.

Nem származhatott különösebben jómódú családból, mivel neve szerepel egy köszönőlevélen, amelyet egy miskolci nyaralásról írtak azok a fiúk, akik jótékonysági akció segítségével juthattak el vakációra, nem sokkal a háború előtt.

Utolsó hírünk róla az, hogy a mauthauseni táborba deportálták, ahol 1944 nyarán ölték meg. Honnan és hogyan került a felső-ausztriai táborba, nem tudjuk, bár viszonylag sok információval rendelkezünk az ottani kegyetlenkedésekről. A táborok megmaradt archívumában szerepel egy Freller István, aki 1925. július 24-én született, egy másik dokumentum Freller „Stefan”-t említ, aki ugyan 1928-ban született volna, de szintén július 24-i dátum szerepel az év mellett, ami valószínűsíti, hogy ugyanarról van szó. Az ő tábori száma, melyet talán a karjára tetováltak: 64 872. Még annyi derül ki, hogy Birkenauból szállították Buchenwaldba. Innen mikor került tovább Mauthausenbe, vagy csak egy vele nagyjából egykorú névrokonát vették leltárba? Talán sosem derül már ki. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy a tizenhat esztendős, iskolapadból kiragadott fiút a Mauthausen közeli kőfejtőben verték-e agyon, vagy elgázosították, esetleg útközben lőtték le az SS-őrök, a munkát nem bírta vagy éhen halt? Csupán annyi biztos, hogy itt élt a kerületben, a Fehérvári út 48.-ban, évről évre javított a bizonyítványán. Sejtjük, hogy 1944 áprilisában ki kellett tűznie a megkülönböztető sárga csillagot, aztán kizárták az iskolából, majd meggyilkolták. Pár sor csak az élettörténete – nem is egyedi e korban.

D. J.