• Tegyük fel, hogy van egy álma. Reméljük, nem rémálom: kellene egy újságot csinálni...
Kevesen mondhatják el magukról, hogy a vágyálmuk megvalósult. A miénk igen. Még ha részben a kényszer vitt is rá minket a lapalapításra. Nehéz sajtótörténeti helyzetben egyszer csak ott álltunk tizen-tizenöten, és „hazát” kerestünk, szerettünk volna együtt dolgozni.
• Állítólag tele van a piac újságokkal. Miért nem mentek el ide, oda vagy amoda, a már meglévőkhöz? Mindenki biztos csinálhatná ugyanezt valahol máshol. Például a 888-nál, a Magyar Televíziónál, a Lokálnál, a Ripostnál, az Origónál, talán már az Indexnél is.
Hát persze. Viccen kívül: nyilván akad egy-két hely, ahová el lehet menni. De mi azt gondoltuk, hogy saját újságot akarunk, amelyet nem nyomasztanak azok a súlyok, amelyeket egy nem túl gondoskodó tulajdonos jelent. Meg szokták kérdezni a Jelen megalapítása kapcsán, mekkora a rizikója annak, hogy mi hárman, Krajczár Gyula és Tóth Ákos alapítókkal együtt üzemeltetjük a kft.-t, amelyik kiadja a lapot. Ám máshol, máskor és másképp, de mind a hárman átéltük, hogy amikor van „tőkeerős” tulajdonos, az sem csupán előnyökkel jár.
• Az persze ideális, ha van tulajdonos, és nagyon megy a bolt. De a sajtópiac most nem olyan nagyon egyszerű. Itt a vírus, a technológiai átrendeződés, a politikai befolyás...
Erős küldetéstudat munkál a társaságunkban. De azért ez egy vállalkozás. Nem lehetünk csak elszántak és a naivitásig magabizók. Fordítva próbáltunk egy csomó dolgot megnézni. Van egy erős internetes átrendeződés? Igaz. De a könyvnyomtatás sem szűnt meg. Nekünk egy szűkebb közönséget kell elérnünk, biztos, hogy megtalálhatók azok, akik szeretnek leülni és elolvasni egy olyan lapot, amelyben mélyebb, elemzőbb, alaposabban megírt cikkek szerepelnek. A másik a buborék, hogy mennyire feldarabolódott a nyilvánosság.
• Azaz mennyire csak a saját véleményünknek megfelelő cikkeket keressük.
És ez fordítva is működhet. Miért ne hozhatnánk létre mi azt a közeget, amelyikben az olvasók jól érzik magukat? Amiben mi tudjuk azt a szellemi közeget kialakítani, amit a szerzőink megjelenítenek, ami másnak is fontos. Ha úgy tetszik, egy általunk létrehozott buborékba invitálva az olvasót. Megmutatni a jelen életet. Nekünk minden számunkban megjelenik például egy-két olyan riport, amelyik kistelepülések kevéssé ismert életét mutatja be. És lehet, hogy egy ilyen írás többet elmond az országról, mint egy pártelnöki interjú.
• Kérdés valóban, hogy egy kritikus lap hozzájuthat-e információkhoz. Például itt, Újbudán lett egy átláthatósági biztos. Egy komoly szakember, akinek az a dolga, hogy tudatosítsa: nagyon fontos, még ha néha kellemetlen is, hogy átláthatóvá tegye a dolgokat, megismerhetővé a szerződéseket, eljárási módokat. Lehet, hogy érdemes ilyen jó gyakorlatokat is megmutatni, hogy így is lehet vezetni egy települést. Úgy is lehet kormányozni, hogy nem lopunk, nem csalunk: tessék megnézni, nincsenek titkaink.
Ilyenkor előbújik az idealista énem. Ha azt a politikai rendszert, amely mázsás teherként nehezedik ránk, meg akarjuk változtatni, akkor változásra van szükség. Az átláthatóság fontos, valóban, miért ne mutatnánk meg, hogyan működhet.
• Mit gondol az Indexnél történtekről?
Minden ilyen drámai esemény, mint korábban az Origo és a Népszabadság esete, azért megdöbbentő, mert azt üzeni: még ezek a bástyák sem képesek állni a támadásokat, így vagy úgy beveszik őket. Ha nem az a módszer velük szemben, hogy eltörlik őket a föld színéről, mint a Népszabadságot, akkor mindig akad ember, aki vállalja azokat a látható vagy láthatatlan béklyókat, amelyek viselését elutasította most az Index szerkesztősége. Magyarul: lesznek, akikkel a tulajdonos feltöltheti az állományt, a távozók helyét. A Jelen esetében az új vállalkozás beindítása nyolc hónapot vett igénybe, és voltak szinte reménytelennek látszó pillanatok, ezért is vagyok büszke arra, hogy a körülbelül tizenöt fős csapatunk együtt maradt, megőrizte a lelkesedését, amíg utat vágtunk magunknak a nyilvánosságba. Minden rokonszenvem a távozó indexeseké. Mindeddig az Index volt az egyik olyan hely, amely otthont adott a máshonnan elűzötteknek, szörnyű, hogy körbe-körbe meg kell ezt élniük a médiában dolgozóknak. Ami előtt most állnak az Indexnél felmondók, az nem csupán a befektetőkeresés, pedig az sem könnyű, hanem a legnagyobb elérésű internetes hírportált elveszítve egy új tartalmi és üzleti modell kialakítása. Ha ez sikerül nekik, minden megváltozhat Magyarországon.
• Október 13. után színesebb lett a politikai térkép. Több mindennel lehet példálózni. Így is lehet, úgy is. Ráadásul sok minden nem politikai kérdés, mondjuk az, hogy ne legyen kátyú. De közben meg minden átpolitizálódik.
Budapesten aztán különösen. Az utak javítása is. Amikor először beszélgettünk a kollégáimmal arról, milyen újságot akarunk, még az önkormányzati választások előtt, azt gondoltuk, hogy az ellenzéki közélet súlypontjai helyben vannak. Szervezetekben, önkormányzatokban. És október 13-a ennek a gondolatnak a megerősítése volt. S az új fejleményekről be kell számolnunk. Ráadásul egy új politikusgeneráció szocializálódása zajlik. Megtanulnak kormányozni azok, akik eddig legfeljebb csak ellenzékben politizálhattak. Politológusként is azt gondolom: ezt meg kell mutatni.
D. J.
