Hogyan került a XI. kerületbe?
Már egy évtizede ismerkedem Újbudával, mivel stúdiók és különböző feladatok miatt sokszor megfordultam itt. Akkor még nem gondolkoztam rajta, milyen lehet itt élni, de feltűnt, hogy nyugalmas kerület. Aztán az élet, a legjobb rendező úgy alakította, hogy itt találtuk meg azt a lakást, ahol el tudtuk képzelni az életünket.
Azóta gondolom, már jobban felfedezte lakókörnyezetét...
Így van, lakva ismerjük meg egymást a legjobban, és ez a kerület nagyon jó élettársnak bizonyult. Megismertük az igazi arcát, és nagyon megszerettük. Az itt élő emberek nyugodtabbak, az egyetemista fiatalok is jó fejek. Bölcs, megfontolt hangulata van Újbudának.
Mennyire inspirálja a lakóhelye?
Dalt még nem írtam erről a városrészről, ám számos gondolat, verssor már itt született. Nagyon szeretem a Bartók Béla út, a körtér hangulatát. Gyakran kimegyek a rakpartra, a Szabadság hídhoz, a Gellért térre is. Amikor megírtam az 1873 című dalomat, amely Budapestről szól, az itt megélt érzéseket is beletettem. Itt él még a történelem. Sok a régi ház, a háborúk, forradalmak golyónyomai látszanak a falakon. Nagyon szeretem ezeknek az utcáknak a kettősségét, hogy bár látszik a fejlődés, sok a modern dolog, azért nem rombolták le a régi épületeket. A 19–20. század is tovább él, és ez szerintem igazán szuper.
Honnan indult?
Egy cigánytelepen nőttem fel. Sokáig azt éreztem, hogy ki akarok törni, el akarok innen szakadni. Felnőttként ezt már rossz megközelítésnek vélem, mert nagyon egészségtelen, ha az ember elszakad a gyökereitől. Fontos része maradt az identitásomnak, és még most is keresem a kapcsolatot az ott élőkkel.
Sokszor vesz részt jótékonysági koncerteken, jó szolgálati feladatokat is vállal. Tud segíteni a nehéz helyzetben élőknek?
Én csak egy popénekes vagyok. Próbálok a tapasztalataim segítségével a dalaimban is olyan értékeket megfogalmazni, amelyek gondolkodásra késztethetnek másokat. A segítségnyújtás azonban nem csupán az én dolgom, hanem mindannyiunké.
Mennyit változott az elmúlt időkben?
Családos ember lettem, megházasodtam. Folyamatosan formál a saját életem. Az összetartás, az összetartozás ügye nagyon lényegessé vált, csakúgy, mint a közös identitástudat, a közös hazaszeretet. De a legfontosabb számomra a hitem, az Istennel való kapcsolatom intenzív megélése. Bár tudom, ilyeneket popénekesek nem szoktak nyilatkozni.
A zenei pályafutása úgy alakult, ahogy kezdőként elképzelte?
Igen, teljesen az lettem, aki akartam lenni. Erről álmodoztam, amikor beneveztem a Megasztárba. Lényeges, hogy legyenek komoly vízióink, ezek visznek minket előre, ám az is alapvető, hogy mi magunk is tudjunk változni, ha arra van szükség. Sokáig azt hittem, hogy csak a soul és az r’n’b az én utam. Gyerekkoromban kínzásnak tűnt, amikor apám a Queent, a Led Zeppelint meg a Totót hallgatta otthon. Most, 35 évesen már egész másként látom: nagyon megszerettem ezeket a zenéket is. Idősödünk, tapasztalunk, és hagyni kell magunkat változni.
(Dabis Balázs Silvius)
