Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
december 20. péntek, Teofil

Harminchat év a családok szolgálatában

Újbuda   |   2018, augusztus 16 - 09:07
Nyomtatóbarát változatSend by email

A több mint százesztendős védőnői rendszerre méltán büszkék a magyarok, hiszen a világ kevés országában működik ilyen jól a kismamák és a gyerekek egészségvédelme. A bő három évtizede Újbudán szolgáló Kissné Kertai Edit kiemelkedő szakmai tevékenységét a Semmelweis-nap alkalmából Pro Sanitate díjjal ismerte el az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Hogyan választotta ezt a szép hivatást?

Óvónő szerettem volna lenni, de az énekhangom nem volt meg hozzá. Mivel mindig szerettem a gyerekeket, és a biológiatanárom is javasolta nekem a védőnői pályát, végül ezt választottam.

Miként került Újbudára?

Én XII. kerületi vagyok, véletlenül kötöttem ki a XI.-ben. Akkoriban sokan választották ezt a pályát, nehéz volt elhelyezkedni. Egy kedves ismerősöm segítségével kerültem ide 36 évvel ezelőtt. Azóta nem akartam elmenni, megszerettem az itteni embereket.

Mennyit változott három és fél évtized alatt a védőnői szolgálat?

A kommunikáció fejlődése rengeteg változást hozott. Mi még úgy kezdtük a szolgálatot, hogy kiválasztottunk egy utcát, és ott meglátogattuk a csecsemőket, kismamákat. Ma joggal várják el tőlünk, hogy bejelentkezzünk, az anyukák elfoglaltabbak, fejlesztő programokra járnak a gyerekekkel, sokszor nehéz velük egyeztetni. A terhesgondozás menete azonban kiforrottabb lett, így precízebben tudjuk felkészíteni a kismamákat. Az apukák is egyre több feladatot vállalnak.

Gondolom, nem egyszerű házról házra járni, bizalmi kapcsolatot feltételez...

Sokfélék az emberek: van, aki kifejezetten örül, mások tolakodásnak érzik jelenlétünket. Én mindig megadom a telefonszámom, akár hétvégén is hívhatnak, ha a szülők segítségre szorulnak. Rendszerint jó kapcsolatot tudok kiépíteni a családokkal.

Meglepődött, amikor megtudta, hogy magas kitüntetést kapott?

A védőnők csak úgy tudják ellátni feladatukat, ha mindennap kihozzák magukból a maximumot. Nem éreztem, hogy jobban teljesítenék a kollégáimnál, ezért meglepett, de nagyon jólesett az elismerés.

(D. B. S.)