A farsangi vidám hetek után hamvazószerdától egészen húsvétig tart a nagyböjt, amikor víg mulatságokat és esküvőket nem szervezünk. Az ünnepkör eseményei virágvasárnappal kezdenek sűrűsödni, amikor barkát szentelünk a templomban annak emlékére, hogy a Jeruzsálembe bevonuló Jézust pálmaágakkal üdvözölték. Virágvasárnaptól, amikor a szentelt barka, vagyis a pimpó bekerül a szobába, már érezni lehet, hogy közeledik az öröm, a feltámadás. Van, amikor a pimpót már egy héttel virágvasárnap előtt beszerezzük, de csak a szentelés után szabad bevinni a házba. Akinek nincs, annak a ministránsok adnak szentmise előtt. Ezeknek a megszentelt ágacskáknak különleges hatást tulajdonítunk, megvédik a családot különböző ártalomtól, csapástól, betegségektől vagy villámcsapástól.
A húsvét előtti nagyhéten általában elhalkulnak a falvak, az emberek csendben készülnek az ünnepre. A templomok harangjai nagycsütörtök déltől egészen a feltámadásig elnémulnak, ilyenkor „Rómába mennek”. A templomban a keresztet fehér színű gyászlepellel takarjuk le, a mellékoltároknál virágokkal díszítjük Jézus jelképes sírját.
Székelyföldön már nagypénteken elkezdődik az ünnepi étkek készítése. Ekkor vágjuk le a bárányokat, melyeket szombaton a kenyérsütéssel együtt a kemencében készítünk el. Az aprólékokkal töltött bárány elengedhetetlen az asztalról húsvét reggelén.
A színkatolikus falvak családjai húsvétvasárnap a reggeli misén szenteltetnek ételt. A radinás kasba általában frissen sütött kenyeret, főtt sonkát, kalácsot, báránysültet, főtt tojásokat, bort, pálinkát és sót, valamint bicskát is tettek (a radina a komatál megfelelője – a szerk.). A díszes kendővel letakart kosarat általában az oltár előtti lépcsőre helyezik el, majd a plébános a mise alatt megáldja az ételneműket, melyeket a család együtt fogyaszt el, minden morzsát megbecsülve.
Húsvét másodnapjára a legények elindulnak a locsolkodásra. Útközben, ahol kutat találnak, kihúznak egy veder vizet, s azzal locsolnak délig, amíg a templomtoronyban meg nem szólal a harang, onnantól csak szagosvízzel szabad locsolni. (A szagosvíz az a kölni vagy a parfüm.) Az ügyesebb legények verset is mondanak, cserébe az asztalra van terítve egy csomó finom sütemény. Idei bárány és piros tojás is kerül közéjük; a tojást a lányos házaknál rendszerint nagypénteken festik meg, hogy ajándékba adják a locsolásért. Régen a keményre főzött tojásokra viasszal írták a mintákat, színezésre az erdő-mező növényeit használták. A hagymahéj rozsdaszínűre, a tölgyfahéj, a sáfrány, a vadalma-, vadkörtevirág, az égerfa héja, a kökörcsin virága sárgára festik a tojásokat. Az égerfa bogyója kékre, a lencse és a gubacs feketére fest, a bürök zöld, gálickővel vegyítve sötétpiros színt ad. Festés után szalonnabőrrel áttörölték a héjat, hogy csillogjon. A tojásfestés és -ajándékozás praktikus magyarázata, hogy a böjt alatt összegyűlt tojásokat el kell fogyasztani.
Régebben volt olyan, hogy szegfűt tűztek a locsolkodó mellkasára, s akkor tudta, hogy május első éjjelén vagy zöld ágat kell vigyen – ami a nyírfa vagy a májusfa, ki hogy ismeri –, vagy pedig egy zenét elhúztak a lány udvarán szépkürttel vagy harmonikával, esetleg hegedűvel.
Manapság nagyjából ugyanez van, de az írott tojások festésével, a hagyományokkal már közülünk is egyre kevesebben foglalkoznak. A fiatalabb gyermekek megtanulnak egy verset, de nem olyan szépet, mint nagytatáink tették. Locsolkodnak, szavalnak, s kapnak ügyesen egy-egy tojáskát. Déli 12 órakor nekik uccu hazafelé, jönnek a nagyobb legények, s nemcsak azok, mert az idősebbek is el-elmennek locsolni. A húsvét bállal, zenés mulatsággal ér véget.
Az ünnepekre a kisebbeknek sok tojást, a nagyobb legények ügyeljenek magukra menet közben, s a férfiak is serénykedjenek erősen! A lányoknak sok locsolót kívánunk, s reméljük a nagymamákat is meglocsolják, ők se hervadjanak el jövőre!
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Forrás: Kakas Zoltán:
Háromszéki írott tojások
Pozsony Ferenc: Háromszéki ünnepek
Baráti elbeszélgetésekből jegyezte:
Kaczeus Beáta testérvárosi kapcsolattartó
