Húsvéti készülődés

A böjt szinte az összes világvallás szerves része. Mózes negyven napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot, Jézus Krisztus szintén negyven napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát. A keresztény szokások szerinti böjt hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Ez az időszak a tavaszi újjászületésre koncentrál, a téltől és ünnepektől megviselt, cukrokkal, erős fűszerekkel és nehéz, zsíros ételekkel terhelt szervezetünk ennyi idő alatt tisztul ki, így a természet megújulása a test és a lélek megújulását is magával hozza. A nagyböjt negyven napjával tulajdonképpen lehetőséget teremtünk testünk és lelkünk számára a tavaszi megújuláshoz, a természettel való összhangba rendeződéshez.

Hiedelmek virágvasárnaptól nagyszombatig

Virágvasárnap a nagyhét kezdete, amely hivatalosan a nagyböjt végéig, azaz nagyszombatig tart. Egykor a magyar falun a parasztok a nagyhét tiszteletére nagy gonddal takarították ki az egész portát, beleértve az istállót és melléképületeket is. A szerszámokat is letisztogatták, kifényesítették; különös körültekintéssel készültek ilyenkor az évi gyónásra, szentáldozásra. Az édesanyák szigorúan gondoskodtak róla, hogy minden gyermek, sőt, még a béresek és szolgálók is mind elvégezzék ezt.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, mert azt tartják, a harangok Rómába mennek, ott gyászolják Krisztust. Régen szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt, és így helyettesítették a harangokat. Nagypénteken tilos húst enni, ezt mindenki tudja. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal (ruszli) vagy a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és a mákos tészta is. De az általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret sem, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nem raktak tüzet sem – kenyeret már csak ezért sem süthettek. A víz viszont különös jelentőséggel bír ezen a napon. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást egyben szépségvarázslónak, mi több, a szeplő ellenszerének is vélték. Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt, és újra megszólalnak a harangok. A legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz- , illetve tűzszentelés, valamint az esti körmenet.

Öntözés és tojásírás

Húsvéthétfő a locsolkodás napja, ennek alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A vízzel meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára vezethető vissza, miszerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő nőket is. A húsvéthétfőt „vízbevető, vízbehányó” hétfőnek nevezték, ugyanis a legszebb ruhájukban pompázó lányokat vödörnyi vízzel locsolták vagy az itatóvályúba dobták.

Szinte minden népnél rengeteg szokás és hiedelem kötődik a húsvéthoz. A tojás mindenütt az élet újjászületése, a termékenység legősibb jelképe – hiszen bármilyen kicsi is, a világegyetem nagyságát, az élettelenből az élőbe átmenetet jelképezi. A tojásfestés szokása, a tojások díszítése az egész világon elterjedt, a hozzákapcsolódó babonák viszont népenként változnak. Rosta Erzsébet Hiedelmek, hagyományok, babonák a világ minden tájáról című könyve megemlíti például, hogy egy német hiedelem szerint húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt. A görögök pedig varázserejűnek vélik azt a tojást, amit a tyúk először tojt nagypénteken. Az angolok úgy tartják, egy fehér tyúk húsvét napján új fészekbe tojt tojása gyógyítja a gyomorpanaszokat, csillapítja a fejfájást; megvédi a szőlőtőkéket a jégverés ellen, a termőföldet a fagytól. Aki ilyen tojás birtokába jut, az képes meglátni a boszorkányokat.

De régen jóslásra is használták a tojást: nagypéntek éjjelén feltörték és egy pohár vízbe csurgatták – a tojás vízben kirajzolódó formája megmutatta, milyen termésre számíthatnak a következő esztendőben. A lányok húsvét előtti este tojáshéjat tettek a küszöbre, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása: ugyanaz, mint az első férfié, aki belép a házba. Az egészben főtt tojás a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kell elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Húsvéti szimbólumok jelentése

Nem is hinnénk, hogy a piros tojásra írt motívumok milyen mély, vallásos jelentéssel bírnak. A piros tojás Jézus szenvedését szimbolizálja – Tankó Anna, a tojásírás mestere és a népi hagyományok kiemelkedő őrzője, kutatója nagymamájától tanulta meg a díszítések jelentését. „Régen a tojásírás szent dolognak számított. Nagypéntek volt az ideje, úgy tartották, hogy Jézus péntek délután három órakor halt meg. Ez az úgynevezett irgalmasság órája, melyben az ima és a kérés sokszorosan meghallgattatik. Ezért, miközben tojást írunk, imádkozunk azért, akinek készítjük. Minden tojásra írt motívumnak van jelentése, ami legtöbbször védelmet jelent. A növényi, állati vagy emberábrázolás is védelmi célt szolgált. Régen a lányok a hímes tojással üzentek a fiúknak. Ha egy lány sarlót, gereblyét vagy bármilyen más munkaeszközt rajzolt a tojásra, azt jelentette, ha a fiút őt veszi el feleségül, akkor dolgos asszonya lesz. A vétett utas minta pedig finom célzás volt annak a viselkedésére, aki kapta.”

A tojás mellett a másik alapvető húsvéti szimbólum hazánkban a barkaág, melyet a templomban megszenteltetnek. Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza: a mediterrán országokban ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek, a hagyomány szerint ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképét, pálmaágat tartottak a kezükben. A mi éghajlati viszonyaink miatt itthon a barka vette át a pálmaág szerepét. Az északi országokban, ahol a barka sem nyílik ki húsvétra, valamilyen éppen rügyező ágat vagy száraz virágokat visznek a templomba virágvasárnapon. A megszentelt barkának a régiek gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak. Gyakran leszúrták a földbe, úgy tartották, hogy az elűzi a férgeket.

A bárány szintén a legelterjedtebb húsvéti jelképek közé tartozik, bár szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent, hazánkban a húsvéti sonka vette át a helyét. A mediterrán országokban, főleg Görög- és Olaszországban viszont az ünnepi asztal elmaradhatatlan része a báránysült.

A húsvéti nyúl eredete kissé bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg, valamikor a 19. század folyamán. Maga a nyúl szintén a termékenység szimbólumává vált, és szerte Európában a húsvét ünnepével társítják. _{Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu}

K.V.