Zombory Vilmosné nagyon fiatalon, 19 évesen kezdett szolgálatot, a honvédség kötelékében ápolónőként kezdte pályáját, majd műtős asszisztensként fejezte be. Egész életében fontos szerepet játszott a kórház. Az ’56-os forradalomban maga is részt vett a sérültek ellátásában. Mint mondja, soha nem tettek különbséget sebesült és sebesült között, egyaránt mentettek magyar és szovjet kiskatonát, egyetemistát. Zombory Vilmosné egész életét Újbudán töltötte: gyermekként Kelenvölgyben nevelkedett, fiatalasszonyként költözött társával Somlói úti otthonukba, ahol a mai napig lakik. Férje évtizedekkel ezelőtt hunyt el, azóta leányával és fiával hármasban élik mindennapjaikat. A Honvéd Kertbarátkör aktív tagja, szabadidejében szívesen olvas, fejt keresztrejtvényeket, és ha teheti, találkozik régi kollégáival.
Szabó Jenő ezredes 1927-ben született. 67 esztendeje egy húsvéti locsolkodás alkalmával ismerkedett meg az akkor még csak 14 éves Évával, akibe azonnal beleszeretett. Négy év udvarlás után, 1954-ben mondták ki egymásnak azt az igent, amelyhez mai napig hűek maradtak. Mint mondják, a hosszú házasság titka nem a folyamatos boldogságban rejlik, hanem abban, hogy a felmerülő gondokat közösen oldják meg. Szabóék két gyermekkel ajándékozták meg egymást, akik további három unokával gyarapították a családot. A fiúk közül mindenki a honvédséget választotta hivatásul. Bár Szabó Jenő már több évtizede nyugdíjba vonult, szívében örökké katona maradt. 90 éves kora ellenére nagyon aktív életet él, ha teheti olvas, számítógépezik, fotókat készít és szintetizátoron játszik.
K. A.
|
|
