A középvezetők esetében hasonló trend rajzolódik ki: a méret növekedésével párhuzamosan nagyobb a nők szerepe: a 21–50 fő közötti vállalkozásoknál 30 százalék, az 51–150 fős cégeknél 33, a 151–250 fő közöttieknél 32, a nagyvállalatoknál pedig 37 százalék az arány.
A férfiasabb tevékenységek esetében, mint például az építő-, a gép- és a fémipar, a női felső vezetők aránya még alacsonyabb. Leegyszerűsítve, ahol többségben férfi a beosztott, akik ráadásul a nők számára megterhelő fizikai munkát végeznek, ott a vezető is inkább férfi.
A női felső vezetők aránya az élelmiszeriparban a legnagyobb, ahol átlagosan négyből három pozíciót töltenek be hölgyek. Jelentős a súlyuk továbbá az üzleti szolgáltatások, a könnyűipar és a kereskedelem terén. A női középvezetők esetében az ágazatok közötti különbségek kevésbé kirívók, több iparágban is számottevő a hölgyek aránya. Így a könnyűiparban minden második magas beosztás az övék, de az üzleti szolgáltatások terén és a kereskedelemben is elvisznek ötből két állást, az élelmiszer- és vegyiparban pedig egyharmad feletti az arányuk.
A szociológiai és szervezeti magatartással foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalom egyik fontos témája a női egyenjogúság megvalósulása az üzleti életben – emlékeztetett a GKI. A nők ranglétrán való előrehaladásának jellemző problémája pedig az üvegplafonhatás. Eszerint egyes vezetői szintek azért nem érhetők el a hölgyek számára, mert létezik velük szemben egyfajta diszkrimináció.
