Hogy, miben érinti életedet a kialakult helyzet? Az írás, az alkotás társul az otthoni munkával, mégis azt sejtem, a mostani állapot hatással van rád, nehezíti a munkát, az életet.
Nagy szerencsém volt, hogy az új darabomhoz minden anyagot össze tudtam gyűjteni, és még éppen befejeztem. Egy csomó könyv nálam rekedt, mert bezárták a könyvtárakat. A XX. század második felét próbáltam megírni egy tragédiában, amely a magyar politikai szférában játszódik valóban élt szereplőkkel. Hatvanheten vannak, de úgy 25-30 színésszel elő lehetne adni. Most persze úgysincs színház egy ideig, aztán meg majd más lesz érdekes.
A bizonytalanság számomra a legnehezebb. Hogy állsz a kialakult helyzethez? Szerinted mennyire volt várható?
Én ugyan nem vártam, de nem is rajtam múlik, hogy miként kezelik. Úgy látom, világszerte a lehető legnagyobb kapkodással. Az egyik német szakértőnő április közepén azt nyilatkozta a német állami tévében, hogy a 65 éven felüliek a járványt követően se mehessenek ki az utcára bármikor; a vitában részt vevő többi német – politikusok, szakértők – buzgón bólogatott. Látni vélem sorsomat, mert nálunk ezer éve hajlamosak a német ideológiát követni.
Mit ajánlasz olvasóinknak ezekben a napokban töltekezésül? Egy könyvet, ami akár neked is sokat ad?
Olvassanak klasszikusokat, nem véletlenül híresek. A kelet-európai irodalomból ajánlom Miroslav Krleza, Tadeusz Borowski, Ivo Andric, Liviu Rebreanu, Iszak Babel, Mihail Bulgakov, Andrej Platonov műveit, meg persze a nagy magyarokat – szerencsére jó sokan vannak. Érdemes Jókait, Mikszáthot, Kosztolányit, Móriczot is újra olvasni, más-más korokban újabb arcukat mutatják. Illetve tessék a műveiket végre valóban elolvasni, mert amit kötelezővé tettek az iskolában, azok a gyengébb műveik.