Több mint egy hónapja kizárólag akkor mozdulok ki a házból, ha az tényleg elkerülhetetlen. Azon szerencsések közé tartozom, akik otthonról is tudnak dolgozni: kapok megkeresést online televíziós felvételekre, verseket, meséket olvasok fel, ráadásul a Talent Stúdió tanáraként a digitális oktatásba is belekóstolhattam. Szabadidőmben sokat önkénteskedem: én szakközépiskolában varrónőként végeztem. Ezt a szakmát soha nem gyakoroltam, de most elkezdtem maszkokat gyártani. Napokig kísérleteztem, amíg megalkottam a tökéletes prototípust, azóta több százat készítettem már kórházaknak, rendelőknek, idősotthonoknak.
Most sokkal több időt tudok szentelni azokra a dolgokra, amelyek a rohanó mindennapokban háttérbe szorultak. Újra felfedeztem a főzés örömét és a családommal is sokkal mélyebb beszélgetéseket folytatunk, mint korábban. Hiszem, hogy meg tudjuk találni a pozitív élményeket, ez erőt adhat ahhoz, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Aki teheti, beszéljen a szívéhez közelállókkal, különösen az idősebbekkel. Nincs annál jobb érzés, mint amikor biztosítják az embert arról, hogy hiányzik, szeretettel gondolnak rá és fontos a másiknak.
