Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. Tizennégy évesen Auschwitzba deportálták, megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort, majd 1945-ben hazatért.
1955 és 1960 között keletkezett írásai egy részét beépítette 1975-ben megjelent első regényébe, a Sorstalanságba. A nyolcvanas években írói és műfordítói munkái jelentették megélhetését, a sikert csak az évtized második fele és a rendszerváltás hozta meg számára. Műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja; a Digitális Irodalmi Akadémia alapítója.
foto: Beliczay László/MTI
2002-ben a megkapta a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját. 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb holokausztregény.
Főbb művei:
Főbb művei: Sorstalanság (1975), A kudarc (1988), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (elbeszélés, 1991), Gályanapló (1992), Felszámolás (2003), K. dosszié (2006), Valaki más: a változás krónikája, Mentés másként (a szerző 2001 és 2003 között írt naplója; 2011), A végső kocsma (2014). A végső kocsma, A néző - feljegyzések 1991-2001.
Újbuda
