Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
szeptember 26. szombat, Jusztina

Mire tanított a karantén?

Újbuda   |   2020, május 22 - 09:56
Nyomtatóbarát változatSend by email

Minden rosszban meg kell látnunk a jót. A világjárványt és a vele járó szörnyűségeket ugyan senki nem kívánta, de el kell ismerni, sok olyan dolgot is felszínre hozott, ami mindenkinek hasznára lehet.

Hogy mire tanított meg minket a karantén? Elsősorban arra, amire Douglas Adams Galaxis útikalauza: ne pánikolj!

Elképedve néztük, ahogy az első napokban elfogyott a boltokból a vécépapír, a szalvéta, a cukor és a liszt. Sokan ugyanis a legrosszabbra készültek, arra számítva, hogy teljesen megáll az élet. Az igazán előrelátók valószínűleg már január–februárban beszerezték maguknak a maszkokat, fertőtlenítőszereket, mert a koronavírus magyarországi megjelenését követően ezek rögtön kifogytak az üzletekből, gyógyszertárakból. Néhány nap, néhány hét múlva azonban újra lehetett kapni szinte mindent, teljesen feleslegesnek bizonyult felhalmozni otthon bármit is.

Mindennapi kenyerünk

Sokan úgy gondolták, ha nagyon nagy a baj, és bezárnak a boltok, akkor legalább kenyeret sütnek odahaza, ám azzal kevesen számoltak, hogy az élesztő hiánycikk lesz, mert a gyártók nem tudtak lépést tartani a megugró kereslettel. Az eltökéltek ekkor sem adták fel: a nagymamák tudását felelevenítve, internetről tanulva megjelent az új házi kedvenc, a kovász. Ez olyan, mint egy kisállat, szeretgetni, nevelgetni, etetgetni kell, különben elpusztul. Ráadásul nem lehet egyik napról a másikra kenyeret dagasztani vele, sőt, az olyan konyhákban, ahol keveset sütöttek addig, nincs elegendő élesztőgomba a levegőben, ezért hiába csinál a kovászra vágyó kezdő mindent profin, az első sütés csalódás lesz. Az sem mindegy, milyen lisztet használ az ember. Sokan hamar rájöttek, hogy a hipermarketekből kitargoncázott raklapnyi finomlisztből soha nem lesz olyan gyönyörű és ízletes kenyér, mint a pék influencer videójában. Ezek után kiürültek a bioboltok, kenyérlisztet áruló szaküzletek polcai, ha érkezett utánpótlás, már aznap mind eladták. A szemfülesek feliratkoztak a boltok közösségi oldalaira, ahol a forgalmazók jelezték, ha új szállítmány érkezett – lehetett telefonálni, félrerakatni, rohangálni.

Maszkabál

Mivel családunkban sok az egészségügyi dolgozó, meg sebészkesztyűből is volt itthon egy nagy dobozzal, én eleinte nem izgattam magam a védőfelszerelés miatt. De a kesztyűről kiderült, hogy nem rendszeres használatra tervezték, könnyen elszakadt, így gyorsan kiürült a doboz. Egy bioboltban találtam erősebb, mosható, többször használható kesztyűt, azóta is remekül szolgál, de az okostelefon érintőképernyője ebben már nem kezelhető. Lehetett headsetért szaladni, hogy legalább a bevásárlókocsit tolva fel tudjam venni az otthonról érkező extra infókat, hogy mi maradt le mégis a gondosan összeállított bevásárlólistáról.

A legtöbb gondot a maszk beszerzése és (el)viselése jelentette mindenkinek. Újbudán is nekiálltak az óvónők, az ügyesebb háziasszonyok textilmaszkokat készíteni, akkor meg a gumipánt lett hirtelen hiánycikk, de sokan ezt is megoldották valahogy. Amikor aztán az emberfia végre felhúzta a nem szakadó kesztyűt, felöltötte a tökéletesen illeszkedő, nem csúszkáló maszkot, teletömte a kocsiját és a zsebeit fertőtlenítőgéllel meg -spray-vel, akkor szembesülhetett azzal, hogy nem kap levegőt, iszonyúan viszket az orra – de nem szabad hozzáérni –, a pénztáros pedig semmit nem ért abból, amit kérdez. Ezt is megszoktuk valahogy, mert túlélésre játszunk.

Ma már szemről ismerjük meg egymást az utcán, kézfogás helyett a könyökünket ütjük össze, mi több, néhányan „lábfogási” technikákat is megtanultak. Legtöbbször marad azonban a legalább másfél méter távolság. Persze a zöldségmérlegnél nyakamba lihegő idős úr még lehet, másfajta mértékegységet tanult anno, ha pedig túl nagy távolságot hagyunk a pénztár előtti sorban, akad, aki lefelezi a távolságot, és simán beslisszol elénk. Azért nem csak bosszankodni lehet egy bevásárláskor, mert az emberi kreativitás határtalan. Jómunkásemberek jelentek meg a műhelyben kiszolgált filteres csodákkal, atomtámadás ellen is védő gázálarcokkal. A másik véglet meg tényleg felkötötte a kiszuperált melltartót az arcára. Egy biztos, komoly divatja is lett a szájmaszkoknak. Virágos, színes, vicces alkotások terelik el figyelmünket a pánikról, némelyikük kifejezetten szexi. Kiemelik viselőjük tekintetét, megmutatják rejtett egyéniségüket, és csak sejteni engedik arcának valódi vonásait.

A közösség hiánya

Miután rájöttünk arra, hogy éhen nem halunk és talán a vírusfertőzést is megússzuk, a bezártság érzését kellett enyhíteni. Előkerültek a régi sporteszközök, ezer éve nem használt társasjátékok – eredetileg azzal a céllal, hogy a családtagok ne menjenek egymás agyára, hátha a közös játék majd segít ebben, de egy durva Ki nevet a végén parti után kialakuló hangulat láttán ez nem biztos, hogy jó megoldás. Az esti közös meseolvasás, fektetés ott is családi program lett, ahol eddig nem volt rá lehetőség, a régebben túlórázó apukák most segíthetnek a tanulásban. A gyerekek ennek általában örülnek; ha majd minden visszaáll a régi kerékvágásba, különösen nekik lesz nehéz lemondani a sok közös élményről.

Hiányoznak a barátok, rokonok, sőt, egy idő után már a kollégák is. A sporttársak, klubtársak, ivócimborák is mély letargiába süllyednek, aztán a home office gyakorlatába beépülő videós konferenciás megoldás után látni akarjuk már a távoli unokahúg első lépéseit, a nagymamát vagy a régi osztálytársat is. Internetes közösségek, kulturális szereplők egyre komolyabb videós tartalmat szeretnének közreadni, akár élőben, ám a laptop kamerája gyengébb, mint a mobilé, az viszont hamar lemerül. A megoldás: rendeljünk profi webkamerát. No de ez másoknak is eszébe jutott. Sajnos nagyon sokaknak. A webáruházak üresek, offline sem biztos, hogy talál kamerát, aki 9 és 15 óra között nyakába kapja a várost. Kínából hónapokig jön a legtöbb csomag, ha egyáltalán megérkezik, meg kinek van most kedve éppen Kínából rendelni?

A net lassú, bár talán nem pornót néznek manapság a legtöbben. Koncertekre vágyunk, régi találkozók, kulturális események képeit játsszuk le ismét magunknak, táborozni, utazni szeretnénk, újra, korlátozásoktól mentesen. Az már a vég, amikor hiányozni kezd a mozgólépcső előtti totyorgás, a „felférek-e még erre a buszra” érzés, de bizakodunk, hogy hamarosan újraindul az élet.

Rádióamatőrként döbbenetes megélni, hogy a kihalt sá-vok újra megtelnek élettel. A kiveszőfélben lévő hobbi reneszánszát éli, még a CB-s világ is felélénkül. Fiatalok, teljesen kezdők csatlakoznak az esti éteri beszélgetésekhez, egyre több antenna kerül fel a háztetőkre, ezer éve nem hallott operátorok porolják le a berendezéseket, és szólalnak meg újra. A véletlenszerű találkozás varázsát ugyanis nem pótolja az internet, meg talán sokan attól is félnek, mi lesz, ha már net sem lesz. Mert a kommunikáció szintén létszükséglet.

Egy kicsi mozgás

Az otthongubbasztás, a mozgás hiánya most azokból is sportolót csinál, akik eddig kevésbé edzettek rendszeresen. Hétvégenként a fővárosban majdnem annyian kerékpároztak, mint a bringás felvonulások idején, pedig nem is hirdettek semmiféle rendezvényt. A bezártságból szabadulás vágya, a tavasz sokakat a természetbe hív. A kevésbé látogatott helyek felkeresése, a családtagokkal túrázás talán a legkevésbé veszélyes kültéri mozgásforma, főleg ha a helyszínt saját gépjárművel közelítjük meg, és másokkal találkozva betartjuk az előírt távolságot. A legbiztonságosabb azonban otthon sportolni, ki is kerültek a lomtárakból a félretett szobabiciklik, haspadok, futópadok, a teraszokon, erkélyeken egyre többen jógáznak vagy végeznek online követhető edzésprogramot.

Javítási lehetőség

Pali bácsi hív, az Újbuda Ezüstkar citerása. Miután megbeszéljük, hogy mindenki jól van, jókedvre derít: a kerületi nyugdíjasokból álló énekkar nem szűnt meg létezni a járvány idején. Karnagyuk elérte, hogy online is próbáljanak, többször egy héten, így ha a találkozás még várat is magára, a hangulat biztos sokakat feldob, ahogy a közös éneklés öröme is. Megemlíti azt is, hogy felesége, aki a 60+ tornájára járt rendszeresen, most otthon, az internet segítségével végzi a gyakorlatokat.

Nem vagyok idealista, de talán kicsit jobb világ jön el a járvány után, toleránsabb, emberközpontúbb társadalommal. Hiszen most mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg, hogy rossz mások nélkül, bezárva élni. Liszt, kenyér van, élesztőt is lehet végre kapni, esetleg még webkamera is lesz, de nagyon hiányzik az a normális, közösségi élet, amiben eddig éltünk, amit nem tudunk pótolni, netről letölteni, és semmilyen boltban sem kapható.

Karanténtárgyak

A Néprajzi Múzeum felhívást hirdetett Karanténtárgyak címen, hogy online látogatóik küldjenek fényképeket olyan eszközökről, amelyek szerepe a vészhelyzet alatt felértékelődött. Hangszerek, vasalók, informatikai eszközök, mobiltelefontartók szerepelnek a bőséges online kiállításban, és persze olyan kézműves alkotások is, amelyek elkészítésére most jutott végre idő.

D. B. S.

LEGFRISSEBB
OLVASTA?
×

LAKOSSÁGI FELHÍVÁS az erdő- és szabadtéri tüzek megelőzésére  

Az enyhébb tavaszi időjárás beköszöntével egyre többen választanak szabadtéri programot és tevékenységet, ennek során fokozottabb figyelmet kell fordítani a szabadban keletkező tüzek megelőzésére. A veszélyt a száraz aljnövényzet és avar jelenti, amelyben könnyen és gyorsan terjed a tűz, különösen erős szél esetén. A szabadtéri tűzesetek keletkezésének fő oka az emberi gondatlanság. A károk akkor előzhetőek meg a legkönnyebben, ha tisztában vagyunk a biztonságos szabadtéri tűzgyújtás és a tűzmegelőzés alapvető szabályaival.