"Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam, és még egy délelőtt." Vajon, ha most megfordulna, mit szólna az utcához Cseh Tamás? Egy egész nap sem lenne elég, hogy mindenhova betérjen. Mindjárt itt van tőle karnyújtásnyira, még a tér sarkán a Palack Borbár, főleg kisebb, de annál jobb pincészetek boraival, kézműves sajtokkal, vörösboros szarvaskolbásszal, szlovén Kras és hazai füstölt sonkákkal, házias ízekkel, jó kávékkal, felszabadult fröccsözések és nagy beszélgetések ígéretével, esténként zenével, kult programokkal. Eszenciájával mindannak, amiről manapság a Bartók Béla út szól a Gellért tértől a Kosztolányiig, de még azon túl is.
Még jóformán alig fordulunk be, és már itt a következő állomáshely a 8-as szám alatt: Bor és Kézműves Galéria – csakis magyar borokkal, kerámia és üveg dísztárgyakkal. Közelebbi szomszédai a páros oldalon kissé prózaibbak, de ugyancsak szükségeltetnek a mindennapi földön járó léthez: Gellért pékség, Grillmánia, George's "cup to go" egy ezresen bőven alul laktató levesekkel, tésztákkal. És benyithatunk még egy ide települt Hummus bárba is, ahol fellelhető minden kenőke, saláta, falafel s egyéb, amit a pesti oldalon megszoktunk.
Srévizavé azért vessünk egy elismerő pillantást a helyre, ami 1918-as nyitásakor azonnal rákerült a világ hoteltérképére. A Gellért fürdő és szálloda pompázatos épületének aljában patinás és állandó megújulási kísérleteket folytató étterem-söröző. No, meg a cukrászda, ahol késő délután halk futam a zongorán a kávé, a csokoládés Gellért-szelet és a rumpuncsos Gellért-puding mellé, nem kis retróérzést gerjesztve. A szálloda nemzetközi népének Gellért-mix: 20 euróért fürdőjegy kávéval és tortával.
Pár lépésnyire, a Kemenes utca és a Bartók Béla sarkán a Szeged vendéglőben maga a megtestesült "világhírű magyar konyha": gulyásleves, pontyhalászlé, harcsapaprikás, vörösboros marhapörkölt, libamájjal töltött sertésborda, bélszín Budapest módra. Szőttesek az asztalokon, faragott támlájú székek, nagy zöld cserépkályha a sarokban, apácarácsos csárdafíling Buda kellős közepén – hogy forogjon zsírjában az idegen. Ha kipipáltuk a turistaélményt – nem nehéz –, már két házzal arrébb benyithatunk a szoros együttélésben működő Vino Piano és Art IX-XI kortárs galériába, borbárba, kávézóba. Hétköznap este tízig, hétvégén éjfélig – itt már a csütörtök is annak számít – jazz, s minden, ami zene. Tőszomszédságában 0-24-ben Delikát hot doggal és házi füstölt kolbásszal, "igaz magyar borokkal az összes borvidékről" (sic!), és melegítős utcai terasszal.
Érdemes itt maradni a páratlan oldalon, mert a 11-13-ban (Orlay utca sarok) megcsodálhatjuk Budapest egyetlen beltéri élő, zöld falát, nomen est omen, a Mohában, ami összművészeti kultúrtér és kávéház. Koncertek, kiállítások, irodalmi estek, Godot filmklub szerveződik itt, hétköznap pedig fél nyolctól már reggelit kapunk franciásan croissant-nal, vagy parasztosan szalonnával, tojással. Aztán ebédmenü, két fogás potom 890 forintért, utána este 10-ig kultúrszomjoltás.
Szinte szemben, a túloldalon, a 20-as szám alatt ott a Defo Labor, úgy is, mint "közösségi gondolkodótér" és kortárs magyar dizájnműhely, az errefelé természetesen elvárható kávéillatfelhőben. Nagy dilemma, hogy átpártoljunk-e erre a páros oldalra – többnyire marad a cikázás –, mert igen ígéretes állomáshelyek következnek, de akkor kihagynánk a szobor-fiú házát, melynek egyik első emeleti erkélyéről annyit kémlelte az utat, ahol lakott.
Így hát a 25-ös számnál azért álljunk meg egy pillanatra. Amúgy Faur Zsófi itteni galériájában biztos találunk is még néznivalót. Aztán lépünk is a 29-eshez, ahol ugyan már nem az eredeti tetthelyen kávézhatunk, koccinthatunk Cseh Tamás emlékére, hiszen törzshelye, a Melódia presszó vele együtt költözött a halhatatlanságba. Viszont itt a 2013-ban ajtaját kitáró Kelet, mi másként is funkcionálva e tájékon, mint kávézó és galéria, megtoldva több ezer kötetes, szabadpolcos, úgynevezett cserekönyvtárral (bárki hozhat, vihet olvasnivalót). Casino Mocca kávék és újhullámos török fekete levek, kakaó és csokoládé Szántó Tibortól, kisüzemi cseh sörök, saláták, grillszendvicsek, sörkorcsolyák: Hermelin, cseh pácolt camembert és Baba Ganoush, tahinivel turbózott arab padlizsánkrém. Itt a körözöttbe is zöldcurry és mogyoróvaj kerül, és a balkáni ajvárhoz indonéz savanyú zöldséget eszegethetünk. Almásy László Edének is (rémlik az Angol beteg?) biztos ízlene, ebben a házban élt, amikor éppen nem Afrika-kutatott.
Aki valami húzósabb tápot szeretne a nagy sétálás közben, szaladjon vissza ezen az oldalon az Osztrák Sörházig (Mészöly sarok): jellemző ottani étkek, leginkább csülök csülök hátán egészben, ropogósra sütve, lájtosabban káposztasalátával, ájulásig pikáns babágyon (2280-2480 pénz a degeszre evés). Állandóan ötféle osztrák sört mérnek, Schremsert és Zipfert alapállásból. Édesszájúaknak a 15-ös szám alatt a Vadász cukrászda Barbi-rózsaszínben és lilában, délután öttől már 20 százalék kedvezmény minden süteményre (nyírfacukros, paleós is). Nem esküdnénk meg rá, hogy Kosztolányi felcserélte volna ezt a túloldali Hadikkal, de ebben a házban lakott.
A teljes cikk itt olvasható: http://hvg.hu/gasztronomia/20150112_Ami_a_szobor_mogott_van__Bartok_Bela_ut
forrás: hvg.hu
|
|
|
|
|
|
