A II. világháború végjátékában a magyar fővárosért folytatott szovjet–német küzdelem porig rombolta Budapestet 1944 ősze és 1945. február 13. között. A XI. kerületet is súlyosan érintő harcokról adott képet az Ostrom – Csonka Pálné emlékei című 2005-ös kiadvány, amelyben Csonka Pálné Warga Margit elevenítette fel emlékeit. Az elbeszélő már gyermekkorában is a XI. kerületben lakott, a Gellért-hegy lábánál. Férje, Csonka Pál – Csonka János, a karburátor egyik feltalálójának fia – Kossuth- és Állami díjas építészmérnök, egyetemi tanár. A háború idején után részt vett a BME megsérült központi épületének újjáépítésében, szobra ott áll az egyetem kertjében. A háború előtt a házaspár három gyermekével a Horthy Miklós út (ma Bartók Béla út) 31. alatt élt, az ostromot egy rokon Somlói úti házának bunkerében vészelték át, 18 családtaggal együtt.
Csonka Pálné visszaemlékezéseiből:
1944. december 6.
„Merengésemből hároméves kislányom hangja ébresztett: Mamikám, nem tudok aludni, mert mindig lőnek!… a Duna másik partján ágyúk torkolattüzének villanását látom olykor-olykor.”
December 25.
„...Erős az ágyúzás odakint. Egyre gyakrabban halljuk a lövedékek süvítését és becsapódását… Tíz óra felé járhatott az idő, amikor egy közvetlen közelünkben becsapódó gránát robbanására nagy csörömpöléssel törnek be az ablakok. Gyermekek, felnőttek szaladnak az óvóhelyre. Az aknák a mi vidékünkre vannak beállítva… A fenntartózkodás egyelőre lehetetlen. A gyerekeket levisszük a bunkerba… A legszükségesebb holmikat is lehordjuk. ”
December 30.
„Csatatérré változott egész Budapest. Állandó most már az ágyúzás. Gépfegyverek, puskagolyók zaja, és már közeledik a front. Az emberek óvatosan s nagy sietséggel közlekednek, olykor-olykor hasra vágódva vagy kapualjakba húzódva, ahogy ezt a szükség megkívánja.”
„...Erős az ágyúzás odakint. Egyre gyakrabban halljuk a lövedékek süvítését és becsapódását… Tíz óra felé járhatott az idő, amikor egy közvetlen közelünkben becsapódó gránát robbanására nagy csörömpöléssel törnek be az ablakok. Gyermekek, felnőttek szaladnak az óvóhelyre. Az aknák a mi vidékünkre vannak beállítva… A fenntartózkodás egyelőre lehetetlen. A gyerekeket levisszük a bunkerba… A legszükségesebb holmikat is lehordjuk. ”
December 30.
„Csatatérré változott egész Budapest. Állandó most már az ágyúzás. Gépfegyverek, puskagolyók zaja, és már közeledik a front. Az emberek óvatosan s nagy sietséggel közlekednek, olykor-olykor hasra vágódva vagy kapualjakba húzódva, ahogy ezt a szükség megkívánja.”
1945. január 17.
„Már több mint három hete lakunk az óvóhelyen. A szomszéd házak legnagyobb része már súlyosan megrongálódott. A mienk kevesebb találatoktól eltekintve ép.”
Január 20.
„Ma ismét a Horthy Miklós úti házban jártam… szörnyű látvány tárult a szemem elé. A ház hátsó része a délelőtt folyamán súlyos bombatalálatot kapott, s három emelete a földszintre zuhant.
...a beomlott rész négy felnőttet és négy gyermeket temetett maga alá. A férfiak (...) a romok alól hallható hangokat követve megkísérlik a mentést… Három gyerek és három felnőtt alussza örök álmát a romok alatt.
Január 27.
„Élelmiszerkészletünk hiányossága miatt ma újra kénytelen voltam Horthy Miklós úti lakásunkat felkeresni… Az üzlethelyiségek kifosztott kirakatának helyén német tankok, gépkocsik sorakoznak. Az úttesten egy halott fekszik, odább elhullott lovak hevernek. Asszonyok sietnek mohó sietséggel az elhullott állatokhoz, hogy az értékes húst felhozzák.”
Február 13.
„Most értesültem, hogy a Horthy úti házat újabb találat érte, s ettől a mi lakásunk is erősen megrongálódott, egy része beomlott... Az előszobában megrendülve állunk meg: a szomszédos lakás felől a válaszfalak hiányoznak. A szekrények üresek. Holmink nagy része hiányzik… ”
Február 24.
„Végre a gyerekekkel együtt hazaköltözhettünk Horthy úti lakásunkba. Kitakarítunk egy kis szobát …magunkénak érezhetünk újra egy meleg zugot.”
„Már több mint három hete lakunk az óvóhelyen. A szomszéd házak legnagyobb része már súlyosan megrongálódott. A mienk kevesebb találatoktól eltekintve ép.”
Január 20.
„Ma ismét a Horthy Miklós úti házban jártam… szörnyű látvány tárult a szemem elé. A ház hátsó része a délelőtt folyamán súlyos bombatalálatot kapott, s három emelete a földszintre zuhant.
...a beomlott rész négy felnőttet és négy gyermeket temetett maga alá. A férfiak (...) a romok alól hallható hangokat követve megkísérlik a mentést… Három gyerek és három felnőtt alussza örök álmát a romok alatt.
Január 27.
„Élelmiszerkészletünk hiányossága miatt ma újra kénytelen voltam Horthy Miklós úti lakásunkat felkeresni… Az üzlethelyiségek kifosztott kirakatának helyén német tankok, gépkocsik sorakoznak. Az úttesten egy halott fekszik, odább elhullott lovak hevernek. Asszonyok sietnek mohó sietséggel az elhullott állatokhoz, hogy az értékes húst felhozzák.”
Február 13.
„Most értesültem, hogy a Horthy úti házat újabb találat érte, s ettől a mi lakásunk is erősen megrongálódott, egy része beomlott... Az előszobában megrendülve állunk meg: a szomszédos lakás felől a válaszfalak hiányoznak. A szekrények üresek. Holmink nagy része hiányzik… ”
Február 24.
„Végre a gyerekekkel együtt hazaköltözhettünk Horthy úti lakásunkba. Kitakarítunk egy kis szobát …magunkénak érezhetünk újra egy meleg zugot.”
Az ostrom évfordulója alkalmából az emlékiratot a Napi Történelmi Forrás (ntf.hu) nevű honlap újságírója, Csernyánszky Pál is felelevenítette. Cikkünk elkészítéséhez az Országos Széchenyi Könyvtár és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi könyvtárának munkatársaitól kaptunk segítséget. |