A budapestiek és a várostervezéssel foglalkozó szakértők egyik legnagyobb fájdalma, hogy a Duna nem szerves része a városban élők életének. A rakpartok fontos közlekedési funkciója miatt a város központjában a legtöbb helyen a folyó megközelítése sem egyszerű feladat. A Vs.hu kiszámolta, hogy Budapest egyik legszebb pontján, a Vígadónál 44 méter – két villamossín, háromsávos autóút és egy parkoló – választja el a járókelőket a víztől. Így kevés az olyan hely, ahová az ember a Dunát bámulva kiülhet beszélgetni egy sörrel a kezében.
Ez a helyzet már a nem is olyan távoli jövőben megváltozhat. A Duna-part megújítására tavaly kiírt tervpályázat győztese úgy hozná közelebb a városhoz a folyót, hogy közben az autós közlekedés sem bénulna meg. Ha minden jól alakul, a tervek megvalósítása 2017-ben kezdődhet meg.
A Duna-part közösségi funkcióinak hiánya mellett kevés szó esik arról, hogyan lehetne a városi közlekedés részévé tenni a folyót. Annak ellenére is, hogy vannak erre irányuló kezdeményezések: a néhány éve elindított BKV-hajók mellett már vízitaxi-vállalkozás is megjelentek Budapesten. Ezzel a „vízi-tömegközlekedésnél" gyorsabban juthatunk el az általunk kiválasztott célállomásra.
A Carolinától a hidakig
A mostani szűk kínálatot látva nehéz elképzelni, hogy 200 éve még úgy tűnt: a hajózás fontos szerepet játszhat a fővárosiak közlekedésében. Kevesen tudják, hogy az első magyar menetrend szerinti tömegközlekedési eszköz a Dunán 1820-ban forgalomba állt Carolina nevű gőzös volt. A járat állomásai a mai Eötvös tér, a Bomba (ma Batthyány-) tér és a Császárfürdő voltak, és a hajó naponta kétszer Óbudára is elment. A lendületesen induló vállalkozás helyzetét a konkurens hajóhidasok lobbija nehezítette. Elérték, hogy az utasoknak a viteldíj mellett a hídvámot is meg kelljen fizetniük. Ezzel viszont úgy megdrágult az utazás, hogy 1821-ben már nem is járt menetrendszerűen a Carolina.
A fővárosi hajózás aranykora a 1845-ben kezdődött a Carolinát követő első járat, Ghirczy József Hoffnung (Remény) nevű hajójának elindításával – írja Legát Tibor a fővárosi hajózás történetéről szóló cikkében. A Reményt a Dunáról kiszorító Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) óránként közlekedő, több megállót is érintő járataival 1881-ben már több mint egymillió utast vitt. De még ennél is több utasa volt a Budapesti Csavargőzős Átkelési és Hajózási Részvénytársaság (CSÁV) hajóinak. A cég annak köszönhette a sikerét, hogy a DGT nem volt hajlandó hajóit gyakrabban és rövidebb útvonalon üzemeltetni. A CSÁV ezt kihasználva az 1880-as években már négymillió utasnál is többet vitt évente.
A hidaktól a 7 törpéig
A Duna-hidak megépülésével és az első villamosok megjelenésével azonban hamar teret vesztett a vízi közlekedés. A főváros ma ismert szerkezetét kialakító beruházások során pedig korzók és bérházak építésével zárták el a folyót a közforgalom elől. A menetrendszerinti járatok működtetését a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. 1928-ban szüntette be. A közlekedési célú dunai hajózás szerepe még egyszer, Budapest ostroma és a hidak lerombolása után növekedett meg. Ekkor voltak olyan időszakok, amikor csak hajón lehetett átjutni Budáról Pestre.
1956 után a budapesti hajózás irányítói már egyértelműen a sétahajózásban gondolkodtak – a gyerekek kedvéért így lett a hajók neve Jancsi és Juliska, Hüvelyk Matyi vagy Babszem Jankó. Az alacsony jegyáraknak köszönhetően 1980-ban még hárommillió utas váltott jegyet Budapesten hajóra, ez a szám 1997-re azonban már 53 ezerre csökkent.
Vízibusz vagy vízitaxi
Arra valószínűleg nem számíthatunk, hogy naponta több 10 ezren fognak utazni a Dunán. De bizonyos esetekben még Budapest jelenlegi adottságai mellett is használható alternatívát jelenthet a folyó.
A BKK 2012 közepén indította újra a mentrendszerű hajójáratokat a Dunán. A járatok a Haller utcából indulnak, és Újpestig, illetve a Rómaifürdőig járnak. A BKK hajóit évente nagyjából 300 ezren használják, a cég tájékoztatása szerint a jellemző a szabadidős forgalom: általában családok veszik igénybe a járatokat. A Boráros tértől az Árpád hídig a menetrend szerint 70 perc alatt juthatunk el (ellenkező irányban, a folyásiránynak megfelelően haladva, a menetidő „csak" 53 perc – ugyanezt az útvonalat metróval és villamossal 25 perc alatt is megjárhatjuk.) Van gyorsabb módja is a Dunán való utazásnak: a nemrég elindított DunaTaxi állandó szentendrei járatai mellett városon belüli utakat is kínál. Az egyedi tervezésű, 12 fő és kerékpárok szállítására is alkalmas vízitaxik kibérlése nagyobb társaság utazása esetén nem drágább, mint egy rövidebb út egy hagyományos, szárazföldi taxival.
Forrás:origo
