Varga Ferenc neve nem ismeretlen Újbuda művészetkedvelő közönsége előtt, az Albertfalván élő alkotó számos egyéni kiállítást rendezett a XI. kerületben, de csoportos tárlatokon más budapesti kerületben (így a Belvárosi Erdélyi Magyarok Egyesületénél, a XII. kerületi Kongresszusi Központban, XX. kerületi Csili Művelődési Központban), sőt vidéken is (Salgótarjánban, Solymáron, Tabajdon) bemutatkozott. A munkásságát számos elismerés kísérte, példaként említhetjük a néhány évvel ezelőtt, az Újbudai Senior Művészeti Fesztiválon elért harmadik helyezését. Egyéni tárlatai voltak szűkebb pátriájában Albertfalván a Közösségi Házban, valamint a Helytörténeti Gyűjteményben, azután sorolhatjuk a kerületi kiállításait az Őrmezei Közösségi Házban, a lágymányosi Karinthy Szalonban, a gazdagréti Rét Galériában; de említhetjük a Klauzál Gáborról elnevezett Budafok – Tétényi Művelődési Központban – illetve egy kicsit távolabbi Halásztelken rendezett tárlatát is.
1956-ban a közvetlenül átélt, és a közvetve tapasztalt élményei késztették arra, hogy azokat tussal készített grafikai vázlatok formájában rögzítse. A rajzok sűrítve, esszenciaként hordozzák a lényegi mondanivalót, a festő pedig alkatának megfelelően alakítja színes kompozícióvá, érleli képpé a látottakat. Ahogy Varga Ferenc írja, „ötvenhatot véresen megtorló években úgy ünnepeltem meg titokban az október 23-ai évfordulókat, hogy egy-egy olajképet festettem magamnak a forradalmi eseményekről, majd fiókban rejtettem el. Nem hittem, hogy azok valaha is kiállíthatóak lesznek.” Ezekhez írt memoár jegyzetei szinte krónikaszerűen elevenítik fel az akkori eseményeket, és a képei ezeknek a gondolatoknak vizuális kommentárjai (ahogy a Pesti srác, Lesen a Korvin közben, József városi tér című képek is ezt tanúsítják). Több kép kapcsán jegyzi meg: „A kép közvetlenül látottak alapján készült.” Az átélt események közvetlen festői megjelenítéseit egy-egy képciklusba csoportosíthatjuk, ezek címeikben is jelzik az adott témát (a már említett Pesti srác, Csizma tér, stb.). Másik képciklus az allegória eszközével áttételesen utal a levert forradalomra: ilyen az a festménye, amelynek fő motívuma a rákoskeresztúri temetőben lévő Magyary Kossa család sírja fölé magasodó imádkozó sisakos katona emlékműve. Harmadik csoportba tartoznak a forradalom hőseinek a portréi, akik közül egyre többen kerültek, illetve kerülnek – jelképesen értve – a „nemzeti emlékezet Pantheonjába. Ezek az alkotások kivételes értéktöbblettel rendelkeznek – kordokumentum gyanánt értékes forrásanyagként szolgálhatnak a későbbi nemzedékek számára.
Varga Ferenc festészetének kivételes adottsága, hogy olyan szimbólumteremtő erővel rendelkezik, amire ritkaságszámba megy a mai értékválsággal küszködő korunkban. Az 1956-ban közvetlenül átélt események által motivált képek erkölcsi példázata mai megváltozott korunkban is örökérvényű, az akkor maga számára felállított erkölcsi mércéhez évtizedek múltán is hű maradt. Töretlen szabadságvágya példaértékű lehet mindannyiunk számára.
Ürmös Péter
grafikusművész
