Tölg-Molnár Zoltán mostani kiállításán szakrális jellegű formák, jelek láthatók, de ahogy lapunknak megfogalmazta, nem stációkkal, stációsorozatokkal készült a bemutatóra. A „49”. hét című tárlaton a képzőművész legújabb alkotásai, illetve régi munkáinak újragondolt változatai tekinthetők meg: szerelt műtárgyak, nagy objektek, asszamblázsok (képfelületen lévő térbeli formák, a képsíkból kiemelkedő tárgyak). A művész a hagyományos festést lassan húsz éve abbahagyta, alkotásaira a sokféle plasztikai megformáltságú anyag jellemző, nagy szerepet játszik bennük a merített papír. Tölg-Molnár Zoltán keret és paszpartu nélküli, lecsupaszított meztelen alkotásai az elmúlásra kérdeznek rá. A kiállítás címe szintén az esztendő végére, valaminek a befejezésére utal, így egyfajta öregkori önarcképnek is tekinthető. Ahogyan Galambos Ádám evangélikus teológus megnyitóbeszédében mondta: – Jelek, sőt, talán felkiáltójelek ezek a szigorúan redukált alkotások, melyek mint megállítótáblák a lét, a létezés, vagyis az idő kérdéseit feszegetik.
A Nemzeti Kulturális Alap és Újbuda Önkormányzata támogatásával létrejött tárlathoz kapcsolódik egy kerekasztal-beszélgetés is. A Műteremnapló 2004–2017 című kiadványbemutató 2018. január 11-én este 6 órakor kezdődik, Galambos Ádám moderálásával Tölg-Molnár Zoltán intim naplójáról beszélgetnek a meghívottak: Gerber Pál képzőművész, Kertész László művészettörténész, Radnóti Sándor egyetemi tanár és Tölg-Molnár Zoltán.
– A Műteremnapló első oldalán egy Kosztolányi-idézet olvasható: „…ha nem lenne némi halálfélelmünk, talán művészet sem lenne…”. Ezt én komolyan gondolom, csak a létezésünk körüli dráma az, ami elsősorban foglalkoztathat egy művészt – mondta lapunknak Tölg-Molnár Zoltán.
K. G.
