Albertfalva születése
A mai XI. kerület déli részén állt az a római katonai tábor és település, amelyet a Kr. u. ’70-es évek elején építettek fel. A 2. század közepén ugyanitt egy kőerődöt emeltek. A középkorban templommal rendelkező település is kialakult ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. A terület később a ráckevei uradalom részévé vált: a 18. század második felében nászajándékként került Mária Krisztina főhercegnő birtokába, majd halála után férje, Albert Kázmér szász-tescheni herceg örökölte – elevenítette fel Albertfalva múltjának egy fejezetét Máté Róbert, az Albertfalvi Lokálpatrióta Egyesület elnöke.
Az uradalom prefektusa 1819. március 1-jén jelentetett meg hirdetést, amelyben a Fehérvár felé vezető út két oldalán ötven házhelyet jelöltek ki zsellérek számára a promontori telep bővítéseként. A népesség a közeli német helységekből, illetve a szomszédos Budáról és Pestről költözött át. Az új települést először Lerchenfeldnek (Pacsirtaföld), majd a császárné iránti tiszteletből Theresienfeldnek, később a betelepülő szászok után Sachsenfeldnek (Szászföld) hívták. Ezután a terület a korábbi birtokos, Albert herceg emlékére először az Albertdorf, végül 1822-ben a mai, ezzel megegyező jelentésű Albertfalva nevet kapta.
A település első iskolája 1828-ban nyílt meg, és azóta is működik, ma Újbudai Petőfi Sándor Általános Iskola néven. 1900-ban óvodát létesítettek, négy évvel később a dél-budai HÉV-közlekedés is megindult. Az egyszintes sorházakból álló OTI-telep (Országos Társadalombiztosító Intézet), más néven tisztviselőtelep 1929-ben épült. A „terület nagyon hamar benépesült. Az OTI dolgozóin kívül lakott itt néhány művész, élsportoló is, például Udvary Pál festőművész, Déri Gabriella opera-énekesnő, Tersánszky Józsi Jenő író és Erő Kató országos tekebajnok” – olvasható Farkas Krisztina önkormányzati képviselő tanulmányában. A képviselő lapunknak elmondta: Albertfalván ő is megtalálta otthonát, ahová jó hazajönni, hiszen Tamási Áron szavaival élve „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
Iparosok és lakótelepek
Albertfalva méltán híres iparáról is. Stróbl József 1819-ben, a városrész születési évében alapította az Albertfalvi Iparos Céhet, amelyben alig négy évtized múlva 53 mester tevékenykedett, ekkor már működött az Asztalos Céh is. Később, 1886-ban Mahunka Alajos hevesi származású asztalos elnökletével létrejött az Ipartestület. Fia, a külföldi tanulmányai után hazatért Imre a hazai asztalos bútorgyártás atyjává vált. Neki köszönhetően a magyar asztalosipar a 20. század elejére európai hírűvé nőtte ki magát.
Albertfalván működött 1914 és 1926 között az Első Magyar Repülőgépgyár, amely repülőtérrel is rendelkezett. A gyár szerelőcsarnoka ma is áll. Az Albertfalvi Cérnázó Kft. ugyancsak nagy múltra tekint vissza: telephelye 1927-ben létesült.
A települést 131 évnyi önállóság után, 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez. Ekkor kezdődött az új lakótelep építése a Fehérvári út, Vegyész utca, Karcag utca és Mezőkövesd utca által határolt területen. 1970 körül felszámolták a régi albertfalvai temető maradványait, ma egy emlékkő jelzi a helyét. A ’70-es évek második felében lebontották a Fehérvári út mentén a régi házakat, helyükön tízemeletes panelházak épültek. 1988-ban nyitották meg a Kondorosi úti uszodát, amely 1997 óta Nyéki Imre nevét viseli.
Kétszáz év nagy idő az emberiség történetében, egy városrész életében még inkább. 1819 volt az az év, amikor a magyar nyelvújítási harc lényegében lezárul, amikor végleges formát ölt Katona József klasszikusa, a Bánk bán, amikor már az Atlanti-óceánt is gőzhajtású tengerjárók szelik át – és amikor a ráckevei uradalom prefektusa kijelöli a mai Albertfalvát. Hoffmann Tamás polgármester |
T. K.