Több mint egy hónapja vezeti már a kerületet. Sikerült feltérképezni az egészségügyi problémákat?
Igen. Egy hónap alatt elég sokat foglalkoztam az egészségüggyel, ennek érthető oka van. Egyrészt magam is orvos vagyok, másrészt pedig égető szükség van a terület problémáinak mielőbbi megoldására. Először is a legfontosabb számomra, hogy az egészségügyi terület feladatait nem delegáltam egyik alpolgármester kollégámnak sem, magamnál tartom, személyesen felügyelem. Szerencsés, hogy az egészségügyi ellátás három alappillére – az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás és a kórházi ellátás – közül az első kettő önkormányzati kézben van, így gyorsan, és az országos helyzettől némileg függetlenedve tudunk reagálni a helyzetre. Azért is fontos, hogy az első két lépcsőfokon problémamentes működést biztosítsunk, mert itt kell időben felismerni és kezelni a betegségeket. Ha ez időben és megfelelő szakértelemmel történik, akkor a harmadik lépcsőfokra, a kórházi ellátásra már tényleg csak a valóban rászorulók kényszerülnek. Azok viszont nem, akik korábban még járóbetegként kezelhetők lettek volna, de mondjuk az orvoshiány, a hosszú várólista miatt súlyosbodott annyira az állapotuk, hogy kórházi kezelésre van szükségük.
Lesznek szervezeti, személyi változások a kerületi fenntartású egészségügyi intézményekben?
Ez elkerülhetetlen. De talán ami a legfontosabb, hogy többszöri egyeztetésen arra kértem a kerületi alapellátásban dolgozó kollégákat, válasszanak maguk közül kapcsolattartó személyeket, akik folyamatosan informálnak minket arról, mire van szükségük, küzdenek-e bármilyen problémával. Nem akarunk az események után futni, és akkor cselekedni, amikor már kezelhetetlen a helyzet, ahogyan például a járóbeteg-ellátás egyes területein történt a közelmúltban. Amint probléma van, azonnal cselekedni fogunk, sőt, szeretnénk ezeket megelőzni. Ennek érdekében tanácsadóm lesz dr. Komáromi Zoltán, aki maga is háziorvos, és az alapellátás országos hírű szakértője. És ha már szóba került a járóbeteg-ellátás, nevesítve a Szent Kristóf Szakrendelő, akkor azt is el kell mondjam, hogy ott is elkezdjük a problémák felszámolását egy új főigazgatóval, dr. Lehoczky Péter Gáborral, aki egész életét a járóbeteg-szakellátásban töltötte, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke is volt, tehát ő is olyan szakember, akire most égető szükségünk van.
Ezek a szervezeti, szervezési kérdések. De jól tudjuk azt is, hogy rengeteg pénzbe kerül az egészségügy. Lesz rá forrás?
Természetesen lesz. Újbuda 2020-as költségvetésében hangsúlyosan szerepel majd a szakrendelő támogatása, ebből lesz lehetősége a rendelőnek bérkiegészítésre, amivel csökkenthető, esetleg felszámolható a szakemberhiány. Emellett minden kapcsolati tőkémet latba fogom vetni annak érdekében, hogy a Szent Kristóf Szakrendelőben minden olyan szak az elvárható igényeknek megfelelően működjön, amelynek egy ekkora kerületben működnie kell.
Egy erős önkormányzat sokkal többet tud fizetni egy szakembernek, mint egy kevesebb forrással rendelkező település. Nem lesznek konfliktusok az „agyelszívásból”?
Valós veszély, jogos a felvetés. Bármennyire szomorú ezt így direktben kijelenteni, versenyhelyzet van, piaci alapon működik az egészségügy ezen része. És nekem polgármesterként az a dolgom, hogy Újbuda lakosainak teremtsem meg a legjobb feltételeket. Ebből a szempontból Tóth József, a XIII. kerület polgármestere a jó példa. Ott az egészségügy az embert állította fókuszba. Ami egyébként a normális lenne, de ezt mégis jó példaként kell felhozzam. És az ember ebben az esetben a páciensek mellett az orvosokat, a szakdolgozókat, a teljes egészségügyi humán erőforrást is jelenti. Tökéletesen működik ott a rendszer. Olyannyira, hogy néha még a Honvéd Kórháznak is besegít a kerületi szakrendelő.
Az alap- és a járóbeteg-ellátáson kívül van még egy fontos ügy. A centrumkórház ügye...
Folyamatosan igyekeznek kiforgatni a szavaimat ezzel kapcsolatban. Fussuk át a tényeket. A kormányzat 2015-ben jelentette be, hogy centrumkórházak jönnek létre. Több mint négy éve volt ez a bejelentés. Mi történt azóta? A kérdés költői. Mindenki megválaszolhatja magának. Én pedig soha nem mondtam, hogy le akarom állítani a Dobogóra tervezett kórházat. Jelzem, ehhez nekem nincsenek is eszközeim. Az egy állami beruházás. Én azt emeltem ki a projekttel kapcsolatban, hogy a 250 milliárd forintból megoldható lenne a Szent Imre Kórház és a Szent János Kórház centrumkórházzá fejlesztése. Az újbudai kórház 50 milliárd forintból minden igényt ki tudna elégíteni, a maradék 200 milliárdból pedig a Szent János Kórház területén lehetne a régi, gyógyításra már alkalmatlan épületek helyén egy teljesen új, 21. századi blokkot létrehozni.
Újbuda
