Szokolay Dongó Balázs sokáig nem tudott dönteni a zenei és képzőművészeti pálya között, végül a megrendelések jelölték ki életútját. - A tanári pálya nem vonzott és a népzenészek, táncházak gyakrabban hívtak szerepelni, így zenészként kezdtem dolgozni – mondta. Nem mondott le végleg a festészetről, tervei között szerepel, hogy folytatja azt. - Anyagba zárt világ a festészet, venni kell mindenféle dolgot, nekem meg nem sikerült még megállnom, hogy mindezeket beszerezzem és újra alkossak – tette hozzá.
A Fonó Budai Zeneházban kiállított, főként diópáccal készült képek még a zenei pálya előtt készültek, ezek a művész szűkebb pátriáját, Tótkomlós világát ábrázolják. Ez a település - a zenész szerint - élő skanzen lehetne, ha a helyiek nem festették volna rózsaszínűre műanyag nyílászárós otthonaikat. A Fonóban látható képeken az alföldi tanyák házai jelennek meg. Szokolay egyéniségére erősen hatott a vásárhelyi festőiskola és a mártélyi tanulóévek, de képein az Alföld iránti szeretet, a népművészeti iránti rajongás, és a gesztusfestészetbe vetet hit is érezhető.
Szokolay Dongó Balázs gyermekéveit Békés megyében töltötte. Mezőgazdasági, majd rajzpedagógiai tanulmányok után kezdett zenével foglalkozni. Népzenét, népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik dudán, furulyán, tárogatón és szaxofonon. A kárpát-medencei folklór tanulmányozása óta foglalkozik népzene feldolgozással, így születtek saját kompozíciói és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek a régmúlt zenei kultúráját hordozzák, miközben modern, kortárs hangvételűek. 1990 óta rendszeres szereplője a magyar zenei életnek, jelenleg is számos ismert formációban játszik. Mostanában a Corpus Harsona Quartettel készített különleges lemezfelvételt. A legtöbbet foglalkoztatott magyar zenészek egyikeként partnere, alkotótársa – többek között – Sebestyén Mártának, Lovász Irénnek és Palya Beának, Szalóki Áginak. 2005-ben Artisjus-díjat, 2016-ban Prima díjat kapott.
D. B. S.
|
|
|
|
|
