– A nyár ideális esetben arról szól, hogy az ember megpróbál kikapcsolódni és feltöltődni, hogy aztán szeptemberben, amikor beindul az élet, újult erővel tudja magát belevetni a mindennapok feladataiba. Ez az Ön esetében mennyire tudott megvalósulni?
Politikusként arra tettünk esküt, hogy a hazát szolgáljuk és védelmezzük. Ebben a mostani időszakban, amikor sok kihívással kell szembesülnünk, a legfontosabb feladatunk, hogy ezt a felelősségteljes munkát elvégezzük. Szerencsére egy hetet azért sikerült a családdal vakációznom a Balatonnál, Siófokon. Ez számunkra egy jól bevált nyaralási helyszín, a két kisebb gyerek, Hunor és Zille még nagyon élvezi a vizet. Szeretjük a lángost, szeretjük a sült halat, a keszeget, adott esetben még a „balatoni” hekket is, úgyhogy ez az alkalom gasztronómiai változást is hoz a család életében. A munka persze ilyenkor sem állt le, de legalább volt egy kis idő, amit az ő társaságukban tudtam tölteni.
– A nyaralás helyszíne a sokat emlegetett siófoki ingatlan volt?
Siófokon két ingatlanunk van, az egyiket a szüleim és a család többi tagja használja, a másikat mi. A hírekkel ellentétben semmiféle luxus lakóparkról nincs szó, még csak nem is vízparti az üdülő. De ezek a félretájékoztatások szinte mindennaposak mostanában. Épp ezért igyekszem nem foglalkozni velük. Szerintem nem az irigységre meg a gyűlölködésre kell építeni, hanem a tettekre, és az embert az alapján kell megítélni, mit tesz azért a közösségért, amelyet szolgál, mit tesz a hazáért, Magyarországért.
– Térjünk kicsit vissza a gyerekekre. Eszter, Hunor és Zille. Nagyon különleges neveket választottak. A keresztnevüknél talán csak a vezetéknevük különlegesebb. Honnan ered a Simicskó név?
Nálunk nem divatnévválasztás történt, igyekeztünk a Simicskó családnév mellé bibliai, illetve ősi, régi magyar neveket találni. A Simicskó név pedig egyértelműen szláv eredetű, a Simics kicsinyítő képzős alakja. Ezt a nevet nagyon sok horvát híresség viselte, volt köztük futballista, középkori hadvezér és még sokan mások.
– A magyar közéletben nem Ön az egyetlen, aki hasonló hangzású vezetéknévvel született. Nem szokták összekeverni Simicska Lajossal?
Nyilván volt rá példa, hiszen mind a két név nagyon sajátos hangzású, és csupán egy magánhangzó az eltérés közöttük. De a tevékenységünk, az életutunk jelentősen eltér. Simicska Lajos gazdasági szereplője a közéletnek, én pedig a politikai szférában tevékenykedem. Amikor miniszterelnök úr két éve felkért arra, hogy honvédelmi miniszterként szolgáljam a hazát, a feladat olyan ismertségbeli változást is hozott, hogy azóta döntően már meg tudják különböztetni Magyarországon ezt a két nevet.
– Aki ismeri Önt, tudja, hogy szívügye a sport. Hogyan kezdődött ez a „szerelem”?
A ’60-as évek Magyarországában még nem volt ekkora választék, az alapsportágakon kívül kevés lehetősége volt a fiataloknak a testmozgásra. Engem a szüleim is ösztönöztek, de nyilván saját elhatározás is kellett ahhoz, hogy kipróbáljam magam. A gyerekekben egyébként is van egyfajta egészséges versenyszellem, hiszen mindenki szeretne a másiknál gyorsabban futni, többet emelni, nagyobbakat ugrani, ügyesebben labdázni. Ez az érzés bennem is megvolt, melyet még inkább fokozott az, amikor vidékről a fővárosba költöztünk. A sporton keresztül könnyebben ment a beilleszkedés a közösségbe, mivel ez egyfajta csapatjátékra ösztönzi a sportág képviselőit.
– Hányféle sportágban próbálta ki magát, és melyek álltak az Ön szívéhez a legközelebb?
Nagyon sokfélében, ám hozzám valahogy mindig azok a sportágak álltak közel, amelyekhez a lehető legkevesebb technikai eszközre volt szükség, az extrémsportok soha nem vonzottak igazán. Először a Csepel SC-ben kosárlabdáztam, és az általános iskolában is remek testnevelő tanárom volt. Ő birkózó múlttal rendelkezett, így mutatott néhány fogást, ami hihetetlen állóképességet és erőt adott az itt edző gyerekeknek. Emiatt kezdtem el én is a küzdősportok felé kacsingatni, három évig karatéztam. A sorkatonai szolgálatom alatt egy szakasztársam ismertetett meg a rögbivel, és annyira megtetszett a játék, hogy alakítottunk is egy katonai rögbicsapatot, amellyel aztán versenyekre is jártunk. Ezután jött az életembe a Wing Tsun Kung-fu, amelyet a mai napig űzök. Az elmúlt huszonöt évben az ötödik mesterfokozatig jutottam el, és igyekszem minden héten időt szakítani a gyakorlásra. Mivel rendszeres edzésekre nincs időm, a garázsban alakítottam ki egy kis gyakorlótermet. Enélkül már nehezen tudom elképzelni a mindennapjaimat.
– Akkor gondolom, a mostani dzsúdó-világbajnokság megrendezése is fontos volt az Ön számára…
Igen. Örülök, hogy ott lehettem a megnyitón, és annak is, hogy díjat adhattam át, hisz a küzdősportok tényleg fontosak nekem. Valószínűleg azért, mert a működési mechanizmusuk megegyezik az én életfelfogásommal. Ez a sportág az, amelyben nyíltan, őszintén ki kell állni az ellenféllel szemben, és sportszerűen, a játékszabályok betartásával kell legyőzni a másik felet. A küzdősportok a fair play betartására és a nyílt kiállásra nevelnek, ezzel a szemlélettel azonosulok magam is.
– A nyár legnagyobb sporteseménye a FINA vizes világbajnokság megrendezése volt. Mennyire elégedett az eredménnyel?
Szerintem lényeges, hogy nagy világversenyeket, sporteseményeket hozzunk ide, Magyarországra, bebizonyítsuk, mi is képesek vagyunk a szervezés feladatát jó házigazdaként ellátni. Persze a klasszikus cél az, hogy a magyar szurkolók a magyar sportolóknak drukkolhassanak, valamint hogy testközelből láthassák az adott sportág klasszisait. Én azt látom, hogy minden ilyen verseny után ugrásszerűen megnő a sportágat választók száma, így az utánpótlás is erősödik. Ez a kérdés nekem egyébként is a szívügyem. Sportállamtitkárként arra voltam a legbüszkébb, hogy a három év alatt százötvenezerrel nőtt a klubokhoz igazolt utánpótlás-korosztályú fiatalok száma. Jelenleg is tizenhat különböző sportágat támogat a kormány, amit persze nem mindenki néz jó szemmel. Pedig ezzel a jövőbe invesztálunk. Ha a gyerekek ugyanis rendszeresen mozognak, akkor fizikailag és lelkileg is megerősödnek, ráadásul a környezetüket is egészségtudatos életmódra ösztönzik.
– Egészségügyi szempontból nagy változás előtt áll Újbuda, hiszen itt épül fel a budai szuperkórház. Ez hogyan fogja érinteni a kerület lakóit?
Az országgyűlési képviselő egyik fő feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a kormányzati döntéseket, és amennyiben hasznosnak ítéli meg a lakóközösségére nézve, akkor megpróbáljon kapcsolódni a kezdeményezéshez. A kormány úgy döntött, hogy négy nagy súlyponti kórházat alakít ki a fővárosban. Az egyik, ami már részben megvan, de további fejlesztéseket igényel, az észak-pesti körzetben a Honvédkórház. A dél-pesti részen a Szent István Kórház és a Szent László Kórház összevonásából alakul ki egy szuperkórház, amely döntően az ott élő embereket látja el. Nagy kérdés volt, hogy Óbudán vagy Újbudán valósuljon-e meg hamarabb a budai súlyponti kórház. Én sikerként könyvelem el, hogy nálunk épül fel először az új, modern technológiával felszerelt intézmény, amely igazi minőségi változást hozhat az egészségügyi ellátásban. Ezzel is gyarapodik Újbuda.
– A sportkórházzal mi a terv?
Egy darabig a sportkórház jövője is kérdéses volt, azonban sikerült elérni, hogy az is ideköltözzön, a nemrégiben bezárt Ortopédiai Klinika helyére. Az újbudai sportolók életét jelentősen megkönnyíti, ha helyben kaphatják meg a versenyengedélyeket, illetve a sportsérülések ellátása is itt zajlik majd. Polgármester úrral nem tettünk le a gyermek-egészségügyi központ létrehozásáról sem. Ez a kérdés is folyamatosan napirenden van, olyannyira, hogy hamarosan a kormány elé kerül. Én bizakodó vagyok, remélem, ezt a célkitűzésünket is tudjuk teljesíteni, és az újbudai gyerekeket is itt, helyben fogjuk tudni ellátni.
– A jövő évi költségvetési tervben nemcsak az egészségügyre, hanem a családbarát intézkedésekre is jóval nagyobb forrást biztosítanak, mint idén.
A családbarát kormányzás egyik fő feladata, hogy a gyermekvállalási kedvet erősítse. Ezért vezettük be többek között a családi adókedvezményt, amelynek összege évről évre növekszik. Az otthonteremtési támogatás az, amire még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, hogy a családok méltó körülmények között élhessék a mindennapjaikat. A jövő évi költségvetésből plusz kettőszázhuszonhat milliárd forintot különítünk el otthonteremtésre, ami újabb lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar családok jobban boldogulhassanak és szívesebben vállaljanak gyerekeket, hiszen ők a legféltettebb kincseink. Ők jelentik Magyarország jövőjét.
K. A.
|
|
|
|
