Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
november 3. vasárnap, Győző

A kert, ahol virtuóz termett

Újbuda   |   2019, július 10 - 10:09
Nyomtatóbarát változatSend by email

Ránki Fülöp kiváló szüleitől, Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraművészektől kapta tehetségét, húszas éveinek derekára már ő is komoly nevet szerzett magának. Szüleivel – akik 2017-ben kapták meg Újbuda díszpolgári címét – gyakran közösen is fellép, ilyenkor három zongora szólal meg a színpadon, különleges élményt adva a közönségnek. A zongoraművészt újbudai otthonában látogattuk meg, amelynek kerti pagodájában akár napi 8–10 órát is gyakorol.

Gyerekkorában hogyan bontakozott ki a zene iránti szeretete?

Életem kezdetétől fogva körülvesz a zene. Szüleim gyakorlásának hallgatása nyomán már kisgyermekkoromban késztetést éreztem arra, hogy magam is zenéljek. Eleinte hallás után játszogattam, és szívesen alkottam különféle kánonokat ismert dallamokból – ez a szó szoros értelmében vett játék volt. A kertünkben éneklő sokfajta madár is ihletően hatott rám.

Szülei tanították zongorázni?

Bármikor fordulhattam hozzájuk kérdéseimmel, de a hagyományos értelemben nem tanítottak. Nyolcévesen Becht Erikánál kezdtem a hivatalos zongoratanulást, aki tíz esztendőn át terelgetett szelíden és gondosan. A zeneakadémiai felvételim előtti években Hambalkó Edithez is jártam, aki korábban édesanyámat is tanította. Ő mozdított ki egy addig tévesen késznek hitt zenélési módból, és olyan dolgokra vezetett rá, amelyekhez talán csak sokkal később jutottam volna el magamtól. A Zeneakadémián Jandó Jenő és Lantos István tanítványa voltam, kamarazenét pedig Wagner Ritától tanultam. Csodálatos mesterekkel dolgozhattam együtt öt éven keresztül.

Hogyan készül egy fellépésre? Miként áll össze egy koncert?

A legtöbb időt a hangszernél töltöm, nagy örömmel merülök el a zenékben, és nem tudom megunni a darabok figyelmes csiszolgatását, újra és újra végiggondolását. Szívesen állítok össze olyan műsorokat, amelyeket koherensnek, harmonikusnak érzek. Ilyenkor szeretek a legkedvesebb szerzőimtől válogatni, mint például Liszt Ferenc, Olivier Messiaen vagy Dukay Barnabás. Miután olyan szerencsés vagyok, hogy rendszeresen koncertezhetem, szinte teljesen lefoglal a fellépésekre való felkészülés. Az újonnan tanulandó műveket is leginkább a jövőbeli játszanivalók jelölik ki.

Amikor egy új darabbal ismerkedik, hogyan nyúl hozzá?

Az egyetlen célom, hogy megértsem a mű lényegét és belső logikáját. Ehhez sok dologra van szükség. Stílusismeret, nyitottság, érzékenység a zenei folyamat kulcspontjaira – ezekben állandóan igyekszem fejlődni. Nagyon fontos, hogy egy előadóművész szabadnak érezze magát játék közben, de ez csak a darab megértésének birtokában nem válik szabadossággá, önkényességgé, amely ezzel szemben megbillentené az említett belső logikát. Fölösleges volna törekednem arra, hogy egyéni módon játsszam, mert úgysem tudnék nem önmagam lenni, ez pedig szükségképpen egyénivé tesz. Így hát egyszerűen szeretném megérteni magát a darabot, hogy azt őszintén és minél jobban tudjam eljátszani.

A költészet is nagyon közel áll önhöz. Miért?

Szoros kapcsolatot ápolok a magyar nyelvvel. Szenvedélyesen igyekszem pontosan megfogalmazni a gondolataimat, ezért például egy levél megírásával akár órákat is el tudok tölteni. Természetesen a nyelv zeneisége is elvarázsol. Szüleim sok verset olvastak nekem gyerekkoromban. Weöres Sándor volt a kedvencem, akinél zeneibb költőt nem tudnék mondani. Időnként én is írok kezdetleges verseket, és hírhedt szóviccgyárosként ismer a környezetem.

(Dabis Balázs Silvius)