Mi a közös a gondolkodásukban? Vannak-e szöges ellentétek a művészetről alkotott nézeteikben?
Fehér László: Judittal sok dologban hasonló a gondolkodásunk… Nincsenek a művészetről eltérő nézeteink, ez a helyzet természetes, hiszen kiskora óta figyeli mit csinálok, ez a kiállítás is ezt mutatja. Megszokta azt is, hogy több alkotásom őt ábrázolja. Fiam művészettörténész, Berlinben tölti a doktori iskoláját. Vele vannak komoly szellemi csatározásaink, ő, mint esztéta, kritikus, máshonnan közelíti meg a művészet kérdéseit. Ebből mindannyian gazdagodunk, inspriráljuk egymást. Mindketten itt nőttek fel az Edömér utcában, amit mi mindannyian nagyon szeretünk, és öröm hazajönni, bármerre utazunk is a világban.
Mi a témája a most kiállított anyagnak?
Kovács-Fehér Judit: Az én képeim munkáim közül öt sorozatot láthatunk ezen a kiállításon, az egyik a „Várakozók”, a másik a „Ballagás” A várakozás téma egy köztes állapotnak tekinthető, amely egy sajátos időtapasztalatot foglal magába. Várakozás, elindulás, pszeudócselekvés amelyeknek sora megannyi pótcselekvést hordoz magában. Erről mindenkinek megvan a saját tapasztalata. A pályaudvar, ahol ezek a képeim készültek, egy köztes tér, a globalizálódó világ olvasztótégelye, ahol különböző emberek etnikai, nembeli stb. hovatartozástól függetlenül töltik el idejüket, találkoznak, ismeretlenül beszélgetnek egymással. Ez a téma most nagyon foglalkoztat. A hely adottságai miatt került apukám pasztell képeire a választás, azok között három olyan van, ami engem ábrázol.
Mit gondolnak, hogyan lehet ma erőteljeset, valóban kiemelkedőt alkotni?
Fehér László: Egy történetem van erre, 1971-76 között jártam a főiskolára, Szentiványi Lajos, és Kokas Ignác voltak a tanáraim. Kokas Ignác azt mondta, hogy - „vállald fiam magad, akár a börtön árán is”. Ezt én megfogadtam, mert ha egy művész nem csinál új dolgokat, nem hoz új szempontokat, nem tágítja a művészet fogalmát, akkor tulajdonképpen semmit sem ad, és akkor ez a misztikus gesztus jelentéktelenné válik. Az a fontos, hogy következetesen vállaljuk önmagunkat, és egész helyzetünk és létünk megmutatása fogja meg az embereket, éljen akár Tokióban, akár Budapesten. A halálfélelem, a szerelem Tokióban is azt jelenti, amit New Yorkban. És bárhol állítottam ki Párizsban, Berlinben, úgy vélem, hogy képeimmel mindig komoly rezonanciát váltok ki, ezt bizonyítják a vásárlások, és különösen a külföldi kritikák.
A kiállítás megtekinthető 2014. augusztus 15-ig, hivatali időben. Cím: Polgármesteri Hivatal, Zsombolyai utca 5.
(KV)
K.V.
