Végy egy témát, vizsgáld meg minél több oldalról, keress közöttük analógiát, írd le, általánosítsd, és máris megszületett egy tudomány. Bár egyszerűnek hangzik a képlet, a valóságban sokkal bonyolultabb egy új tézist felállítani, vagy egy új kutatási módszert napi gyakorlattá tenni. Kunkovács László évtizedek óta küzd azért, hogy megértesse, mit is jelent az ő mestersége.
“Ha matematikával foglalkoznék, senkinek nem kellene elmagyaráznom, mit csinálok. A kiállítótermek közönsége fotóművésznek ismert meg, a néprajzi publikációim olvasói etnográfusnak könyvelnek el, de munkásságom ennél sokrétűbb. A muzeológus bemutat egy tárgyat, a néprajzkutató és a történész leírja, hogyan működött. Én viszont a fotóimmal azt is megmutatom, hogyan használták ezt az eszközt a gyakorlatban.”
Kunkovács László semmit nem bíz a véletlenre. Minden munkáját a tudatosság jellemzi. “Bár a fotó a pillanat töredéke alatt exponálódik, engem az érdekel, ami idő feletti. Kivárom a rögzíteni kívánt mozzanatot, vagyis soha nem befolyásolom a történéseket. Kiállításaimon élményt adok a közönségnek, ugyanakkor ezek a fotók a tudomány szempontjából is fontosak. Nálam rendezés vagy beállítás nem létezik, így aztán minden képem igaz.
Kivárom, amíg megszokják, hogy jelen vagyok. Ilyenkor már nem pózolnak az emberek, hanem ösztönösen viselkednek. Ekkor tudom megörökíteni a valódi történéseket.”
A valóság ábrázolása, a természet és a kultúra mélyrétegei. Ez az, ami a művész minden témáját átitatja – legyen az magyar lakta kis településeken vagy távoli vidékeken. Bár elsősorban az Alföld hagyományos világa, a Balkán és Kelet-Európa foglalkoztatta, hátizsákos expedíciók során felkereste az ázsiai sztyeppén és a tundrán élő népeket. Megismerte Dél-Szibéria őslakosait, eljutott a Léna menti jakutokig, Mongóliába, Tibetbe.
“Ha egy varázsütésre valóságos tárgyakká változtatnák át mindazt, amit összegyűjtöttem, megörökítettem, akkor nincs a világon akkora múzeum, ahová egyáltalán beférnének. De lehet-e az élethelyzeteket, az embereket másként begyűjteni?”
Kunkovács László művészetében nem bontható részletekre a fizikai és a szellemi való. Alkotásaiban egyszerre van jelen a tudomány, a művészet, a történelem, a néprajz, az építészet és a szociográfia. “A népi élet gyöngyszemeivel nagyon sok tudományág foglalkozik. A néptánc, a népzene, a népművészet mind gyönyörködtet. Az élet viszont ennél többrétegű. Amihez gumicsizmát kell húzni, azzal már kevésbé törődnek mások. Pedig ez is az élettel jár, és itt is akadnak csodák."
Etnotó tárlatai tizenhét külországban is megfordultak. Most a hetedik könyvén dolgozik, ami a Belső-Ázsiában felkeresett sziklarajzokról szól.
KA
foto:mti
