A 235 méter magas Gellért-hegy minden bizonnyal az egyik legismertebb természeti képződmény a fővárosban, azt azonban már kevesen tudják róla, hogy országos jelentőségű természetvédelmi terület is egyben. Nevét a legenda szerint onnan kapta, hogy Gellért püspököt erről a hegyről taszították a mélybe, és halála után mind többen kezdték el vele kapcsolatban emlegetni a helyet. A püspök előtt tisztelgő szobrot jól láthatjuk a pesti oldalról, az Erzsébet hídon át Budára érkezve. 1947-ben állították fel Kisfaludi Strobl Zsigmond 14 méter magas bronzszobrát, a Szabadság szobrot, amely Budapest egyik szimbólumává vált. A Gellért-hegyről nyíló, 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánított egyedülálló panoráma mellett a Citadella épületében található hely- és hadtörténeti kiállítás, valamint a hegy keleti lábánál lévő sziklakápolna és a hozzákapcsolódó Pálos-kolostor kínál látnivalót. A hegy déli lábánál terül el a régi Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (ma a Szent István Egyetem Budai Campusa) Villányi úti épületegyüttese, az 1975 óta fővárosi védelmet élvező Budai Arborétummal.
A természetvédelmi terület bejárását érdemes a Szent Gellért tér felől kezdeni, ahonnan elsősorban a lomb nélküli időszakban tűnnek fel a hegy csupasz sziklakibúvásai. Ezeken a részeken jól megfigyelhető a Gellért-hegy legfőbb alkotóelemét adó dolomit. A területen nincsenek felszíni vízjárások, források, annál jelentősebbek a felszín alatti hévízforrások, melyek a budai Duna-parton törnek a felszínre és táplálják a környék gyógyfürdőit. A barlangok közül a legjelentősebb a déli oldalon lévő, a Sziklatemplomot magába foglaló Szent Iván-barlang, amely csak részben természetes (a barlang természetes üregét, a hegy belsejében robbantásokkal kialakított mesterséges barlangrésszel bővítették ki).
Az 1800-as évek végéig jelentős volt a szőlőtermesztés, amelynek a filoxéravész vetett véget. Ma a mesterségesen kialakított parkban értékes növénygyűjtemény található. A parkok a kora tavaszi időszakban virágpompába borulnak, az odvas- és ujjas keltikék egyes helyeken szinte teljesen elborítják a talajt.
Noha sűrűn beépített, forgalmas városi környezet öleli körül, népes állatvilágnak ad otthont ez a kis zöld terület. A hüllők közül gyakori a fali gyík. Az itt fészkelő madárfajok közül megemlíthetjük az énekes rigót, kis poszátát, vörösbegyet és fülemülét. A sok énekesmadár néhány ragadozó madarat is vonz, köztük a karvalyt.
T. K.
