Csovelák Edit a Magyar Iparművészeti Főiskola textil tanszék bőr szakcsoportján végzett, ennek megfelelően készített már hólyagból, állati bélből is műveket. Ezeket azonban nehéz raktározni, ezért nyúl újra és újra a textilhez. Az iparművész szeret kísérletezni, mindig új módszereket keres. – Mióta felfedeztem a csipeszes technikát magamnak, nagy szeretettel csinálom – mondta. – Itt látható két munkám is, ami így készült, mindkettő szakrális téma. Vannak, akik úgy vélik, ez a technika nem méltó a szakralitáshoz. Én viszont azt gondolom, ha az ember sorba rakja, rendszerbe szedi ezeket a kis csipeszeket, azok átlényegülnek, és nem facsipeszek többé, hanem az ima betűinek részeivé válnak – mesélte.
A Jelképtár című könyvben olvasott a bűvös hetes számról, ez ihlette az ima elkészültét. – Az imában is hét kívánság van: három égi és négy földi. Elgondolkoztam, mennyien mormoljuk magunkban az imát, és valójában nem is tudjuk, mit jelent. Próbáltam ezeket színnel is kifejezni: a három égi kívánságot kicsit földöntúli színekkel, hideg kékekkel fogalmaztam meg, a földieket pedig szép földi színekkel.
Az iparművész nagyon szeret rajzolni, festeni. A hagyományos kis faluról készült tájképek mellett az elvontabb témák is foglalkoztatják. Különböző népeknek a mitikus világa érdekli, így sámánok zászlaja, a dogon nép mitológiája és istenük, vagy egy szkíta kígyólábú istennő is megjelenik most bemutatott műveiben. Zászlókat, minitextileket, szalagokat csinál. Akvarellfestményein tájképek és nonfiguratív történések is felfedezhetők, de különböző vegyes technikával készült munkáiból is hozott az Újbuda Galériába.
Újbuda
|
|
|
|
|
|
|
|
