A Munkácsy Mihály-díjas Krajcsovics Éva nem járt a Képzőművészeti Főiskolára (a mai egyetemre), a kirakatrendező iskola elvégzése után a Vasutas Képzőművészeti Körben sajátította el a festészet alapszabályait Kling György festő, grafikus segítségével. 1980 óta állít ki; mindig a saját műtermi világából, gyakran fényjátékokkal, néhány tárggyal, asztallal, székkel teremti meg művészi univerzumát. Visszafogott színvilágú pasztellképei konkrét narratíva nélküli alkotások, sokkal inkább „lelki tájak”, rejtőzködő történeteinek megfejtéséhez idő kell.
– Rendkívül finom, bensőséges, elmélyült festészet az övé. Az oly sokat emlegetett minimum, a legkevesebb eszközzel jutni legközelebb a megfogalmazhatatlan lényeghez, ez jellemzi minden munkáját – mondta az alkotóról az ugyancsak Munkácsy Mihály-díjas művésztárs, Vojnich Erzsébet.
A festő az utóbbi időben megpróbálta azokat a dolgokat képpé fogalmazni, amelyeket már jó ideje őrizget maga körül. Így váltak új munkáinak kompozíciószervező elemeivé használt csomagolópapírok, régi irattartók, fotók is. – A kiállítás címét hosszas keresgélés után találtam meg, ott volt előttem az egyik képemen, és festés közben ki is mondtam: ezeket a vonalakat támaszként hagyom itt... Amikor a plakáthoz képet választottam, rögtön erre gondoltam. Hiszem, hogy nem véletlenül lett a tárlat címe a Támasz. Ez fontos szó, amit nem szeretnék egyetlen gondolattal sem megtoldani – mondta lapunknak új kiállítása kapcsán Krajcsovics Éva.
K. G.
